Vissza a lemezajánlókhoz

MORTIFICATION
Post Momentary Affliction
1993 Intense Records / 1993 Nuclear Blast

Az igencsak jól sikerült 'Scrolls Of The Megilloth' után - ami mindmáig a Mortification legjobb lemeze, és ez most már valószínűleg örökre így is marad - mindenki sokat várt a melbourne-i metal triótól. Ők viszont természetesen nem akarták magukat ismételni, úgyhogy megpróbáltak a jól bevált death/grind sablonokból kitörni a 'Post Momentary Afflictions' révén.
Hát ez sikerült. Hogy jó lett-e ettől a lemez, az már más kérdés. Változatosabb, az tény, de szerintem nemhogy nem lett jobb, meg se közelíti a 'Scrolls'-t. Kezdve azzal, hogy a komolytalan elektronikus intrókat, átvezetéseket felőlem bátran lehagyhatták volna, maguk a dalok sem olyan jók. Pontosabban vannak jó számok most is, de vannak olyan komolytalan próbálkozások, ötletek (pl. a számomra a mélypontot jelentő 'Vital Fluids'-ban), amelyek miatt soha nem bírtam igazán értékelni ezt az albumot. Azt sem értettem soha, hogy került egy death metal album közepére egy olyan basszusszóló-szerű track, mint a 'Flight Of Victory'. Tökéletesen fölösleges. Ami miatt még némileg haragban vagyok a lemezzel, az az, hogy Steve itt kezdett kísérletezni a hangjával, amit bár ne tett volna. Igaz, hogy változatosságot csempész vele az anyagba, meg minden, de a 'változatos' nem a 'jó' szinonimája. Érdekes viszont hallani - sőt: viszonthallani - az 'Impulsation'-t, ami eredetileg a félhivatalos '90-es lemezen, a 'Break The Curse'-ön szerepelt. Még gitárszóló is van benne, ami akkortájt nem tartozott a Mortification - pontosabban Michael Carlisle gitáros - erősségei közé.
A fentiek alapján valószínűleg kevesekben fogalmazódna meg igény a CD meghallgatására, de nem vagyok biztos benne, hogy nekik lenne igazuk, ugyanis úgy látom, több kritikusnak is tetszett a lemez, nemritkán épp azon tények miatt, amikért nálam 'kegyvesztett' lett. Szóval ízlések és pofonok... (Azért inkább az előbbiek, ha szabad választanom.)

--kristóf--