Vissza a lemezajánlókhoz

MORTIFICATION
Live Without Fear
1996 Rowe Productions

A Mortification '93-ban már jelentkezett koncertalbummal, a 'Live Planetarium' című korongon a klasszikus felállás (Steve Rowe, Michael Carlisle, és Jayson Sherlock) volt hallható, és a hangminőség is kristálytiszta volt. Steve szerint bizonyos szempontból túlságosan is, úgyhogy ideje volt megismertetni a nagyközönség azon részét, amelynek soha nem adatott meg, hogy részt vegyen egy Mortification-koncerten azzal, hogy milyen is egy igazi fellépés hangulata.
Ennek eredménye, hogy Steve kiadója, a Rowe Productions '96-ban két live EP-t is kiadott, amiknek anyagát kisebb klubokban vették fel az aktuális felállással (Steve Rowe, Lincoln Bowen, Keith Bannister), és amiknek nem is polírozták agyon a hangzását. A két EP egyike a 'Live Without Fear', aminek felvételénél kameráztak is, így két nóta felkerült az 'EnVidion' című videóra is. Jómagam is a videó révén kezdtem érdeklődni a lemez iránt, mivel az ott látott két dal, a 'Mephiboseth' és a 'Primitive Rhythm Machine' elnyerte a tetszésemet, pedig nem vagyok az a kimondott die-hard Morti-rajongó. Utóbbi elején egyébként Steve meg is 'énekelteti' a közönséget, aminek tagjai veszik is a lapot, és lelkesen kiabálnak együtt Steve-vel. Ami tetszik a korongban, az az, hogy több régebbi lemezről is játszanak dalokat, még a 'félhivatalos' 'Break The Curse'-ről is. A szórásból mindössze az örök klasszikus 'Scrolls' maradt ki, hogy miért, azt Steve-től kellene megkérdezni... Elnyomnak viszont hármat is a Mortification jellegzetes 'villámtréfái' közül ('The Majestic Infiltration Of Order' avagy 'God Rulz!', 'J.G.S.H.', ill. 'Killing Evil'). Érdekes egyébként hallani a régi számokat az új gitáros szólóival. Michael Carlisle jó ritmusgitáros volt, de szólói valóságos csapást jelentettek nemegyszer; Lincoln Bowen ezzel szemben szólózni is tud, és bizony hallani is a különbséget.
Az EP maximálisan teljesítette célkitűzését, hiszen nyersességével valóban azt az illúziót kelti, mintha az ember a közönség sorai között állva figyelné az eseményeket. Ráadásul a nótákat is egész jól válogatták össze, szóval azt hiszem, abszolút nem csupán fanatikus rajongóknak ajánlható a korong. God rulz!

--kristóf--