Vissza a lemezajánlókhoz

MXPX
Before Everything & After
2003 A&M Records

A 2000-es 'The Ever Passing Moment' óta vártuk az új nagylemezt az MxPx-től, mígnem 2003 őszén jött a 'Before Everything & After'. A két korong között sem hanyagoltak el bennünket teljesen a fiúk, hiszen 2001-ben ott volt a 'Renaissance' EP, és a 2002-es 'Ten Years & Running' című 'best of' lemezen is volt új szám, sőt, a 'My Mistake'-ből klip is készült. De akkor is, mindezek együttesen sem pótolhatnak egy nagylemezt.
Úgyhogy a 'Before Everything & After'-t részemről is megelőzte némi várakozás, amit első-második hallásra egyáltalán nem elégített ki az album. Na de ha már vakbuzgóságomtól vezéreltetve mégis megvettem, nem adhattam fel ilyen könnyen. Nem beszélve arról, hogy rengetegen állították egymástól függetlenül, hogy a 'BEA' mekkora nagy lemez; kíváncsi lettem hát, mi okozhatja a lelkesedésüket. Lényeg tehát, hogy naponta többször is áthallgattam az anyagot, és kisvártatva engem is meggyőzött a trió, mint már korábban is annyiszor. A szokásos pörgős, illetve az egy fokkal lassabb, de még mindig tempós slágerek mellett egy igazi rádióballada is hallható a lemezen - és ilyet ismereteim szerint még nem csináltak Mike-ék -; a 'Quit Your Life' akár egy poplemezre is simán felférne. Persze nem ez a jellemző, hanem a már bevált pop punk. A lemezen olyan vendégek is közreműködnek, mint a Halo Friendlies, Benji Madden (Good Charlotte), Kris Roe (The Ataris), és Jordan Pundik (New Found Glory), mégsem ők teszik igazán emlékezetessé a produkciót, hanem a trió maga, illetve a dalaik. Egyébként a fiúk mindhárman megnősültek az előző lemez óta eltelt időben, ám ez véleményem szerint nem hagyott érzékelhető nyomot az albumon, a srácok nem komolyodtak meg túlságosan. (Talán az első gyerek születése után?) Viszont az érzékelhető, hogy a stúdióban jópáran segítették a munkájukat tapasztalatukkal, hiszen főleg a gitárok terén nagy előrelépés tapasztalható: ötletesebb, változatosabb a gitárjáték, mint az MxPx történetében valaha. A vokálmunka is nagyon gazdag és igényes, ám ez így volt már a 'The Ever Passing Moment' esetében is. Kevés billentyűt is hallhatunk, de csak ott, ahol valóban előnyére van a zenének a használatuk (azaz tényleg csak kevés helyen, pl. a balladában).
A 'punk rawk show' tehát nem állt le, a banda több mint tízéves pályafutással a háta mögött is töretlenül nyomul előre.

--kristóf--