Vissza a lemezajánlókhoz

THE MYRIAD
You Can't Trust A Ladder
2005 Floodgate Records

A kis kaliforniai kiadó, a Floodgate Records nem sok lemezt jelentet meg, de azok legalább egész jók szoktak lenni. Eddigi kedvencem tőlük a Cool Hand Luke tavalyi albuma, a 'The Fires Of Life', illetve a Forever Changed idei nagylemeze, a 'The Need To Feel Alive' volt. Volt. Ugyanis a számomra egészen addig teljesen ismeretlen The Myriad debütalbuma ellentmondást nem tűrően utasította maga mögé riválisait rögtön az első pillanatban, ahogy meghallottam. A hatás ugyanolyan most, a sokadik hallgatás után is.
A biográfiában olyan hatásokat és párhuzamokat emelnek ki, mint a Muse, a Radiohead, vagy a U2. Sajnos a Muse-t még nem ismerem - bár tudom, hogy már igencsak illő lenne -, de a Radiohead-del és a U2-val nem lőtt bakot, aki behozta a képbe. Viszont örvendetes, hogy nem konkrét megoldásokat 'mentettek át' a bandáktól, hanem valahogy a 'fílinget', a lényeget sikerült megragadnia az öt fiatalembernek, miközben saját karakterrel rendelkező zenét hozott létre. Érdekes, de a lemezt hallgatva szinte megesküdtem volna rá, hogy komoly, tapasztalt producer dolgozott a fiúk 'keze alá', pedig erről szó sincs: a kis indie zenekar, a Copeland frontembere, Aaron Marsh segítette az ötök munkáját a stúdióban. Nem vagyok kimondott Copeland-rajongó, de Aaron személyét ezután sokkal jobban meg fogom becsülni, az biztos. Persze a jó producer sem ér sokat jó dalok nélkül, ám szerencsére az utóbbiért felelős muzsikusok is jó munkát végeztek. Érdekesség, hogy mindegyikük kiveszi a részét a dalszerzésből, ami itt tehát valódi csapatmunka - talán ezért is szólalnak meg olyan jól együtt. Egyébként - ahogy az korántsem nevezhető szokatlannak az emo/indie színtéren - a '80-as évek hatásai is érződnek a zenén itt-ott, ami ezzel együtt is naprakész, modern, jóllehet trendinek mégsem nevezném.
Még sok ilyen meglepetést az idén, és akkor egész biztos gyönyörű évem lesz!

--kristóf--