Vissza a lemezajánlókhoz

NARNIA
Long Live The King
1999 Nuclear Blast

A svéd Narnia meglepetésszerűen tört be a dallamos metal piacra 'Awakening' című korongjával, amelyet olyan gyorsan jelentettek meg, hogy még dobost sem volt ideje találni a csapatnak. Sőt, gyakorlatilag csapatról sem beszélhettünk, hiszen Carljohan Grimmark gitáros és Christian (akkor még) Liljegren énekes alkották a Narniát. A 'Long Live The King'-et így már csak azért is nagyobb várakozás előzte meg, mivel sokan kíváncsiak voltunk rá, milyen muzsikusok egészítik ki a duót, illetve mit tudnak hozzátenni a banda zenéjéhez.
A korong bíztatóan indul, hiszen egy remek intrót kreáltak az elejére, amely egy uralkodó bevonulásának képeit jeleníti meg zenében. Aztán a 'Living Water' első másodperceiből kiderül, hogy egy jó képességű dobost is találtak Carjohanék. Maga a dal is energikus, a Narnia repertoárjának tempósabb darabjai közé tartozik, a gitárszóló és a barokkos gitár-csemballó duó a közepén is megér néhány visszahallgatást (ráadásul alatta kétlábdob!). A 'Shelter Through The Pain' ugyan lassabb, ám szintén nagyon jó dal lírai versszakokkal és erőteljesebb refrénnel. A 'The Mission' ismét egy mérsékelt tempójú darab, ráadásul akadozóbb is az előzőnél, és nagyon kéne utána valami jól eltalált pörgősebb nóta. A probléma csak az, hogy nem jön. Ehelyett pont a lemez szvsz leggyengébb száma következik. A 'The Lost Son' aztán lendületével végre olyan, mintha ablakot nyitottunk volna egy elhasznált levegőjű szobában; nemcsak dinamizmusa, de színvonala is alkalmassá teszi, hogy visszahozza az életet az elgémberedett albumba. A címadó 'Long Live The King' is lassú és picit töredezett, ám megmutatja Carljohant egy új oldaláról is, hiszen a szólója ezúttal nem a sebességre, sokkal inkább az 'érzésre' épül. A 'Dangerous Game' a korong leggyorsabb dala, amelyben a billentyűs Martin Claésson ismét lehetőséget kap a tündöklésre. A 'Star Over Bethlehem' címéből sejthetően Jézus születéséről, eljöveteléről beszél, nem kimondottan kapkodó modorban. Magyarán még egy lassú szám a végére. Itt nincs gond a folyamatossággal, inkább a hosszúságra panaszkodnék (egy picit rövidebbre vehették volna a végét), különben tényleg jó a dal. A 'Shadowlands', akárcsak a bevezető 'Gates Of Cair Paravel', egy instrumentális, hangulatában pár évszázadot visszamutató track.
A mérleg számokban kifejezve: nyolc 'valódi' dal, ebből négy lassú. Azt kell mondjam, az 'Awakening' után sokan többet vártunk a Narniától. Nem mintha a 'Long Live The King' rossz lenne, ám a zenészek SOKKAL ügyesebbek annál, mint amit ezen a CD-n hallhatunk tőlük. Egyszerűen kevés az igazán jól megírt dal, amelyen alkalmuk lenne úgy igazán megcsillogtatni a tehetségüket, tudásukat. Ráadásul sok a lassú nóta, és nagyon akadozik a lemez, nem elég folyamatos. Persze a mérleg másik serpenyőjében mindig ott vannak Carljohan szólói, Christian kellemes, képzett baritonja, a zenészek technikája, illetve az a lelkesedés és eltökéltség, amellyel a banda kiáll meggyőződése és hite mellett.

--kristóf--