Vissza a lemezajánlókhoz

NARNIA
Awakening
1998 Nuclear Blast

Az 1998. emlékezetes év a számomra zenei szempontból, hiszen számos korszakalkotó keresztény album jelent meg abban az esztendőben. Hogy csak párat említsek: 'Burial' (Extol), 'Where Blood And Fire Bring Rest' (Zao), 'Embrace The Eternal' (Embodyment), 'Tears To Dust' (Teramaze), és így tovább. Ebbe a sorba illeszkedik a Narnia bemutatkozó lemeze, az 'Awakening' is.
A korong egyik érdekessége, hogy a német, világi Nuclear Blast kiadónál jelent meg. Akkoriban a Nuclear Blast szinte kizárólag extrém metal bandákat futtatott, és a Narnia erősen kilógott dallamos stílusával a mezőnyből. Még inkább kilógott a Narnia üzenete révén: a banda mellébeszélés nélkül énekelt Istenről/Istenhez már az első korongon, és teszi ezt azóta is. Azidőtájt talán a Mortification volt az egyetlen jelentősebb zenekar, amely a white metal vonalat erősítette a Nuclear Blast-nál, annál több volt a sötét üzenetet hordozó alakulat. A Nuclear Blast számítása mindenesetre bejött, hiszen az utóbbi években egyfajta 'heavy metal revival'-nek lehetünk szemtanúi, a dallamos fémzene iránti kereslet megnövekedett, ezzel együtt gombamód szaporodásnak indultak a műfajt képviselő együttesek is. Másfelől a Narniára azonnal lecsaptak a keresztény rockerek is, akiknek révén rögtön adott volt egy stabil rajongó-bázis a zenekar számára. Persze nem azt akartam ezzel sugallni, hogy a Narnia nem bírt volna megállni a saját lábán. Sőt: a fiatal Carljohan Grimmark mintegy vallásos tiszteletnek örvend a heavy metal újkori mekkájában, Japánban, és Christian is sokakat meghódított kellemes, meleg baritonjával, amely a Europe-os Joey Tempest-et idézi. Bevallom, számomra is üdítő, hogy végre egy neoklasszikus heavy metalt játszó csapat énekese nem a magas 'C' kivágását tekinti életcéljának. (Persze attól még a Jacobs Dream, a Seventh Avenue, a Lightmare, és a többi hasonló társulat is töretlen megbecsülésnek örvend általam, de azért jólesik a változatosság.) Amit Carljohan művel, az pedig a jó öreg Yngwie Malmsteen kedvelőinek a szívét vidíthatja fel, hiszen CJ szólói és a dalok maguk is a szintén svéd mester által kitaposott ösvényen lépdelnek. Az ifjú 'bárdista' a borítón köszönetet is mond Yngwie-nek, illetve egy másik legendának, nevezetesen Ritchie Blackmore-nak.
A zene tehát dallamos, neoklasszikus metal/hard rock, sok barokkos elemmel, rengeteg gitárfutammal. A dalok java része régebben született, és a két muzsikus korábbi bandái játszották őket. Kettőt volt szerencsém eredetiben hallani: a 'Heavenly Love' és a 'Time Of Changes' egyaránt hallható a 'The Truth In Your Face' című CD-n, amely a Modest Attraction nevéhez fűződik. (A bandában Christian együtt zenélt fivérével, Simeon Liljegrennel, aki basszusgitározott.) Az eredeti dalok sokkal inkább a Deep Purple-re emlékeztettek, karcosabb, nyersebb volt a hangzásuk, míg ezúttal kicsiszoltabban szólnak. Christian remek hangja viszont semmit nem változott, mint ahogy az az átélés sem csökkent, amellyel előadja a nótákat. A 'Heavenly Love' ugyan ballada, mégis erőteljes dal, amelyet lassú volta ellenére eszembe sem jut átugrani a CD hallgatása közben. Ugyanez elmondható a másik két lírai szerzeményről, a 'Sign Of The Time'-ról és a címadó 'The Awakening'-ről is. Az előbbiben hallható gitárszóló érdekessége, hogy fokozatosan felgyorsul közben a zene, mígnem az egész egy katartikus érzelmi kitörésbe megy át, amit egy szintetizátor-szóló követ. A 'The Return Of Aslan' a CD egyetlen instrumentális darabja, ám nem pusztán azért vették fel, hogy Carljohan menőzhessen a gitárjával. Végig folyamatos a dal, jóllehet több hangulatváltáson is átmegy menet közben. A 'No More Shadows From The Past', a 'Time Of Changes', és a 'Touch From You' egyaránt középtempós, lendületes számok, míg a byitó 'Break The Chains' egy speed metal track.
A szövegvilág itt-ott merít C.S. Lewis keresztény szerző fantasy-világából, sőt, a zenekar neve is az író egyik művéből származik, emellett a 'The Return Of Aslan' címszereplője és a borító motívumai is mind-mind a múlt század közepén alkotó professzor munkásságára utalnak. Attól mondjuk nem kell tartani, hogy a sok-sok allegória és metafora között elvész a mondanivaló, mivel a fiúk eléggé egyenesen beszélnek hitükről a dalokban.
Ennyi pozitívum után pár szó essék a mérleg másik serpenyőjéről, illetve annak tartalmáról is. Az első, és számomra legjelentősebb, hogy nem hanyagságból maradt le a dobos neve a szereposztásból; igen, a Narnia dobgéppel dolgozott az első lemezén. Jó hír viszont, hogy rendesen kidolgozták a masina hangzását, jó a programja is, így aki nem ért különösebben a zenéhez, valószínűleg észre sem veszi a 'turpisságot'. További negatívum, hogy némely dalok elsőre nemigen ütnek el egymástól, bár ez nem súlyos gond, hiszen mindegyik jó, így az ember legalább élvezi, amit hall. Akár többször is. A lemez hossza sem az igazi, a nyolc dal által kitöltött mintegy 40 perc hipp-hopp tovaszáll. Néhány nótát még igazán feltehettek volna a CD-re...
A panaszok ellenére is egy meglepően élvezetes albummal debütált a Narnia. Lehet erre azt mondani, hogy csak a megfelelő helyen voltak a megfelelő időben, ám mint tudjuk, helyzetbe kerülni is tudni kell. A Narnia pedig nemcsak helyzetbe került, de értékesítette is a lehetőséget.

--kristóf--