Vissza a lemezajánlókhoz

NARNIA
Desert Land
2001 Nuclear Blast

A Narnia harmadik lemezének beszerzését sokáig halogattam, ám be kell lássam, ez életem hibás döntései közé tartozott. A 'Desert Land' ugyanis nagyon tetszik, sokkal jobban, mint a 'Long Live The King'. Az sem volt ugyan kimondottan rossz album, ám az 'Awakening' után bizonyos értelemben visszalépésnek tűnt. A 'Desert Land' ezzel szemben egyértelmű fejlődést mutat. A Narnia végre már nem tekinthető egyszerű Malmsteen-kópiának, ami valószínűleg a Dio-val közös fellépések hatása is.
Az 'Inner Sanctum' például egyből egy dögös nóta, itt-ott visszautalva még a hetvenes évek muzsikájára is, mégis megvan benne a hamisítatlan Narnia-érzés. Carljohan is jóval karcosabban játszik, ugyanakkor nem is tagadja meg önmagát, de mindezt Christian énekével kapcsolatban is meg- és feljegyezhetnők. A 'The Witch &The Lion' aztán még fokozza a tempót, kicsit emlékeztetve a 'Long Live The King' 'Dangereous Game'-jére, de már a barokkos csembaló nélkül. Pontosabban a csembaló hangja felcsendül párszor, de csak rövid időre, és nem dominál a dalban. A dalban Andreas Johansson dobos is elemében van, végre lehetőséget kapott, hogy kicsit kiélje magát. A 'Falling From The Throne' aztán egy lassabb nóta, bár balladának azért nem nevezném. Abszolút felejthető track, bár van benne egy-két értékelhető gondolat. Az egész valahogy mégse tudott megfogni, pláne két olyan dal után, amilyeneket előzőleg hallhattam. A 'Revolution Of Mother Earth' kicsit sem gyorsabb, viszont ez már ballada. Ráadásul el kell mondanom róla, hogy soha Narnia-dal még nem érintett meg annyira, mint ez. Az első pillanatoktól kezdve, ahogy a zongora akkordbontogatásával elkezdődik a dal, a zárásig nagyon szívbemarkoló az egész, a Narnia repertoárjának igazi gyöngyszemei közé tartozik. Fantasztikus hatása van, amely alól képtelen vagyok kivonni magam. Nem tudom, más hogy van vele, én mindenesetre úgy gondolom, ha a Narnia minden dala ilyen lenne, ma a legnagyobb nevek között lenne a piacon. A 'The Light At The End Of The Tunnel' a lemezen hallható két instrumentális darab közül az első. Természetesen leginkább arra szolgál, hogy Carljohan csillogtassa rajta gitártudását. Nem baj, ha van neki (és van), hadd tegye. Az 'Angels Are Crying' középtempós dal, de nemcsak a tempója közepes: igazából nem rossz, csak éppen nem is kiemelkedően jó; amolyan jó átlagos nóta. A 'Walking The Wire'-n viszont ismét felpörög a tempó, amely a 'The Witch & The Lion'-ét idézi. A 'Misty Morning' a második instrumentális mű; ezúttal a sebesség helyett inkább az érzésen van a hangsúly. A záró 'Trapped In This Age' a lemez második legjobb dala a 'Revolution Of Mother Earth' után. Nem gyors, de nem is erőtelen (mennyire nem az!). Jobb szó híján azt mondanám, egyszerűen gyönyörű a nóta közepén található csendes, lírai önvallomás, amelyet a visszafogott, egyszersmind szép gitárszóló követ. Egész addig, míg Carljohanból rövid időre ismét ki nem tör a sebességmánia, ami persze nem gond. Nem, mert jó a váltás, és a második, gyors szóló is. De a legjobb mégis a dal vége, a katarzis, amikor az előbbi lírai önvallomás forte változatát hallhatjuk. Na, az szavakkal leírhatatlan! Az ilyen pillanatok miatt érdemes zenét hallgatni!!! Még ilyet! Sokat!!!!!!!!
Összegzés: a Narnia - mint az elején megállapítottam - fejlődött az előző korong óta. Mégis, a 'Desert Land'-et végighallgatva is marad némi hiányérzetem. Most már viszont valós reményem van arra, hogy a következő albumon sikerül a bandának azokat a gyengeségeket is leküzdeni, amelyek ezúttal még fellelhetők. És ha a 'Desert Land' a gyengeségekkel együtt is tetszik, akkor azt hiszem, érdemes kivárni a következő lemezt.

--kristóf--