Vissza a lemezajánlókhoz

PARAMAECIUM
Within The Ancient Forest
1996 Paramaecium / 1996 Pleitegeier Records

Az 'Exhumed Of The Earth' révén ugyancsak sikeresen mutatkozott be az ausztráliai indie doom/death banda, a Paramaecium, legalábbis a körülményekhez képest. Száraz metal-zenéjébe komolyzenei hangszerek és szoprán operaének vitt színt, de maga a metal is rendesen a helyén volt, a 'színezékek' nélkül is jó kis album lett volna az 'Exhumed'.
Három év múlva jött a folytatás, a 'Within The Ancient Forest', egy újabb konceptalbum. Rögtön a bevezető hangokból sejthető, hogy valamivel dallamosabb, 'barátságosabb' lett a debütalbumnál. Valóban így is van, ám attól, hogy Andrew Tompkins viszonylag sokat énekel, és hogy talán a riffek is valamivel melodikusabbak lettek, nagy felhígulásról nem beszélhetünk. A gitárok ezúttal is súlyosan, és csaknem ugyanolyan ridegen és szárazon szólalnak meg, mint előző alkalommal, és Andrew hörgéseiből is akad bőven. Jayson Sherlock szerencsére szintén megmaradt, így újra élvezhető színes, egyedi dobolása, még ha nagy villogásokra ez a stílus nem is ad lehetőséget. Van új ember is a csapatban, Jason De Ron mellé Chris Burton érkezett másodgitárosnak. Ezzel együtt nem hiszem, hogy a csekély, de jól érezhető zenei iránymódosítás az ő jövetelének lenne az eredménye, mivel a kreatív magot a három régi tag alkotja továbbra is, inkább az ő összeérésük eredménye lehet a változás. Mellesleg mintha több lenne a 'színezés' is ezúttal, több akusztikus hangszert hallhatunk, és egy helyett három énekesnő segíti a metal-brigád munkáját.
A szövegek egy személy, a beszédes nevű De-Nyl történetét mesélik el, gyakorlatilag azt, hogy az illető - aki mellesleg nem mást szimbolizál, mint a szövegeket író Andrew Tompkins-t - hogyan jutott el az Istenben való hitre. Mindez a fantasy-irodalomban megismert módon, vadregényes tájakon keresztül, csodálatos, 'mágikus' tárgyak, élőlények és személyek között játszódik, szóval érdemes akár a szövegeket is végigtanulmányozni legalább egyszer.
A 'Within The Ancient Forest' újabb remekmű a Paramaecium műhelyéből, szerintem egyenesen a csapat legjobb albuma. Ugyan szeretem a harmadik és negyedik lemezt is, szerintem az első kettő volt az igazi, Andrew Tompkins, Jason De Ron, és Jayson Sherlock együtt alkottak maradandót. Hiába, ha valahonnan Jayson Sherlock kiteszi a lábát, az már soha nem lesz ugyanolyan (lásd még: Mortification).

--kristóf--