Vissza a lemezajánlókhoz

PETRA
Petra Praise... The Rock Cries Out
1989 Dayspring

Egy jó dögös hard rock-album, a '88-as 'On Fire!' után a Petra legénysége úgy döntött, készít egy olyan lemezt, amivel a keresztény gyülekezetek ifjúsági csoportjait tudja lázba hozni azáltal, hogy ismert gyülekezeti énekek rockosított verzióit tálalja rajta.
A lemezt ennek ellenére egy saját szerzemény, az 'I Love The Lord' nyitja, ami szerintem mindmáig a Petra egyik legjobb, legdögösebb nótája. A szinti hála Istennek miniális szerepet kap benne, a gitár és a dob, no meg John Schlitt erőtől duzzadó hangja annál többet. Sajnos a következendőkben a billentyűk átveszik a főszerepet, de legalábbis az egyik vezető beosztást, míg a gitárok hátrébb szorulnak. (A 'Jesus, Jesus, Glorious One' például szuper speed metal dal is lehetne, ha picit másképp hangszerelték volna, azért így se rossz.) A dob szerintem aránytalanul hangos, pontosabban a pergődob lett nagyon előretolva, tudnám minek. Sok a lemezen a női vokál is, ami eddig soha nem volt jellemző a bandára, itt is csupán a project különleges volta indokolja. A lemez végén hallható két élő felvétel, nagyon jók, remek befejezést jelentenek; nem tudom, ki volt az ötletgazda, de megérdemel egy baráti vállveregetést. Talán jobb lett volna így megcsinálni az egész lemezt.
A 'The Rock Cries Out' címe ellenére legalább annyira pop, mint rock, és rendesen kilóg a Petra klasszikus lemezeinek sorából. ('Klasszikus lemezeken' a '93-as 'Wake-Up Call'-lal záródó korszakot plusz a 2003-as 'Jekyll & Hyde'-ot értem, a kettő között kiadott albumok nem számítanak.) Ismertem olyan embert is, aki szerint a csapat legjobb lemeze volt, de soha nem értettem vele egyet. Most sem.

--kristóf--