Vissza a lemezajánlókhoz

PETRA
More Power To Ya
1982 Star Song Records

Az 1981-es 'Never Say Die'-jal alakult ki a nashville-i úttörő keresztény rock-zenekar, a Petra stabilnak mondható magja, ami az alapító Bob Hartman gitárosból, Greg X. Volz énekesből, John Slick billentyűsből, és Mark Kelly basszusgitárosból állt. A '82-es albumra csatlakozott a kvartetthez a dobos Louie Weaver, aki aztán 2003 elejéig erősítette a bandát.
A zenei irányvonal is '81-re kristályosodott ki, a 'More Power To Ya' gyakorlatilag a 'Never Say Die' folytatásának tekinthető. Ugyanazt a dallamos, kidolgozott, gitárcentrikus hard rockot játszotta a csapat, mint az áttörést meghozó, egy évvel korábbi lemezen.
Két rock-nótával indít a lemez a 'Stand Up' és a 'Second Wind' révén, számomra sokat dob az élvezeti faktoron az orgonahangzás, de a szintik is elviselhetők. A harmadik, egyúttal címadó dal maximálisan rádióbarát ballada, bátorító jellegű, tényleg erőt adó mondanivalóval, de utána megint jön a rock. A 'Judas' Kiss' ugyan nem valami tempós szerzemény, ám így is igen erőteljes. Az elején hallható, visszafelé lejátszott néhány szó nyilván üzenet a félőrült vallásos körök képviselőinek, akik mindenáron bele akarták magyarázni a sátánt a rockzenébe. Mint ismeretes, egyik 'vádpontjuk' az szokott lenni, hogy visszafelé lejátszott dalrészletekbe különféle sátánista utalásokat szoktak belehallani (klasszikus példa a Led Zeppelin 'Stairway To Heaven'-je). Maga a dal címe is utal egyébként a magukat testvérnek nevező, ám az embert eláruló személyek magatartására. A 'Rose Colored Stained Glass Windows' is nagyon szép dal, mely akusztikus gitárral, líraian indul, de azért igazán balladának mégsem nevezném, merthogy aztán némileg beindul. A 'Run For The Prize' kellemes pop rock sláger, az 'All Over Me' pedig lassú, kissé bárzenei hangulatot árasztó darab. A 'Let Everything That Hath Breath' a zenekar egyik legnagyobb rock-slágerévé vált az évek során, egyébként pedig egyike azon nótáknak, melyeket az énekes Greg Volz írt. A 'Road To Zion' gyönyörű kvázi-akusztikus ballada, a háttérben színező szinti ezúttal kimondottan sokat dob az összhatáson. Mellesleg ez a másik olyan dal a lemezen, amelyet nem Bob Hartman írt, egy bizonyos Mike Hudson szerzeménye. A záró 'Disciple' visszatér a rockhoz, és külön érdekessége, hogy a basszusgitáros Mark Kelly is hallható benne szólóénekesként.
A 'More Power To Ya' minden idők egyik legjobb keresztény rock-albuma, de szerintem a mainstream piacon is simán megállta/megállja a helyét. Nem is volt meglepő, hogy a zenekar karrierje az elkövetkező években meredeken ívelt fölfelé, sőt, 1986-ban aztán egyenesen új lendületet vett az új énekes, John Schlitt felbukkanásával. De az már egy másik történet.

--kristóf--