Vissza a lemezajánlókhoz

PRECIOUS DEATH
Southpaw
1994 Metro One

A Precious Death egyike a valaha volt legeredetibb és legjobb keresztény metal-bandáknak, legalábbis az eredeti felállásában, amelyik a 'Southpaw' című bemutatkozó korongon is hallható (a harmadik lemezen csupán az énekes Chris Scott és a gitáros David Bishop hallható négyük közül).
Az együttes stílusa röviden talán 'funk metalként' írható le, és különösen olyan nótákban éri el csúcspontját, mint a 'Shine' vagy a 'Strange To Me'. Óriási, ahogy a funkys basszusgitár és gitár alatt Roger Sampson hozza a kétlábas metal-témákat a dobon, vagy ahogy a zenekar egyik pillanatról a másikra képes a könnyed funkyból áttérni a súlyos metalra. Amiben a 'Southpaw' jobb az 'If You Must'-nál, a második nagylemeznél, az a gitáros David Bishop játéka, ugyanis itt még nem egy izgalmas szólót felmutat, és valahogy a ritmusok terén is innovatívabbnak tűnik valamivel, mint később. Az énekes Chris Scott egyedi, érzelemgazdag, erőtől duzzadó hangja persze már a debütalbumon is érvényesül, és tökéletesen passzol a zenéhez. Nem is nagyon tudnék elképzelni más énekest a helyén őszintén szólva; mintha csak erre a szerepre teremtették volna (és talán tényleg). Roger Sampsont már megemlítettem, de megérdemli, hogy ismét szóljak róla, mivel nagyot dobol. Jók a kétlábas megoldásai, a felpörgetései, de a szimpla kíséretei is kellemesek. Az különösen tetszik, amit a 'No-Can-Do'-ban, ebben az extravagáns nótában művel - házi feladat otthon meghallgatni. Andy Koehlert is nagyon szeretem. Azok közé tartozik, akik számára a basszusgitár - a sajnos általánosan elterjedt téves nézettel ellentétben - nem csupán arra való, hogy alul dörmögjön valami alapot, hogy a többieknek legyen mire ráépíteni a zenét. Nem, Andy kezében az instrumentum életre kel, és teljes jogú polgárrá válik a hangszerek birodalmában - nem öncélúan, hanem a közösség javára válva.
A szép akusztikus balladával záruló, amúgy viszont meglehetősen intenzív korong olyan 'vegykonyha' terméke, ahol a közismert alapanyagokból valami egészen újat és egyedit tudtak 'kifőzni'. Le a kalappal a négy 'tudós' előtt!

--kristóf--