Vissza a lemezajánlókhoz

PROTO-KAW
Before Became After
2004 InsideOutMusic

Bizonyára mindenki hallott már a Kansas nevű nagymúltú prog-bandáról, meg valószínűleg többek számára ismerősen cseng Kerry Livgren neve is - nevezett úriember nemcsak a Kansas-ben alkotott maradandót, de jópár szólóalbumot is készített, és vendégként is fel-felbukkan különböző előadók lemezein.
Azt viszont talán kevesebben tudják, hogy az a formáció, ami Kansas néven először lemezt adott ki, valójában nem az első 'nekifutás' volt Kerry Livgren számára. Pl. 1971-től mintegy két évig koncertezgetett egy Kansas nevű csapat, amelynek minden erőfeszítése ellenére sem sikerült elérnie, hogy normális lemezszerződéshez jusson, így aztán fel is oszlott. Kerry Livgren nem adta fel, és végül egy teljesen más csapattal eljutott a lemezkiadásig, a történet folytatása meg ismert. Mindez úgy jön ide, hogy a Proto-Kaw gyakorlatilag nem más, mint az a régi társaság, amelyik '73-ban szétoszlott. Erre utal a project neve, hiszen a mai Kansas területének neve volt az őslakosok nyelvén 'Kaw', a 'proto' előtag pedig nyilván arra utal, hogy itt még egy Kansas elődjéről van szó, egyfajta 'ős-Kansas'-ről. A 'Before Became After' ('Az előtte utánává vált') cím is mindjárt érthetővé válik az előzmények ismeretében.
A zene a bő három évtizedes és a friss ötletek ötvözete, kicsit kansas-es is meg nem is, de semmiképpen nem ósdi vacak, mennyire nem! Frissnek hatnak a dalok, sehol nem érezni az elmúlás szelét. Ami a legmeglepőbb talán a számomra, az az énekes Lynn Meredith hangja - jóllehet középkorú úriemberről van szó, olyan lendülettel és élettel dalol, mintha csak visszamentek volna az időben, és harmincvalahány évvel ezelőtti önmagát vonszolták volna be a stúdióba. Hallani olyan hard rockos sikolyokat is tőle a lemezen, amikre a mai fiatalok is büszkék lehetnének; persze ez nem igazán hard rock, pláne nem sikoltozós, kevés az ilyen felfokozott pillanat. Annál több a virtuóz instrumentalitás, a gazdag hangszerelés és vokál, a míves dallam, a változatos dalszerkezet, na meg a naprakész, huszonegyedik századi hangzás. A fúvósok, a fuvola és a szaxofon használata egyedi ízt is visz a zenébe, a nemritkán jazzbe hajló témákhoz különösen jól mennek az 'extra' hangszerek. Nem beszélve arról, hogy a megfelelő technikával megszólaltatott fuvola néhol egy kis indiános fílinget is kölcsönöz a zenének, ami kiválóan illeszkedik a borító és a név által felidézett archaikus nyelv révén felsejlő indiánok világához. A jazzen kívül a filmzenék birodalmába is bekacsingat a Proto-Kaw muzsikája; a régies prog rock amúgy se lenne unalmas - pláne ennyi jó témával -, de így aztán végképp érdekesre sikerült a bő egyórás album. (Amiből mellesleg bónuszlemezes special edition is készült.)
Azt hiszem, idősebb proggerek keresve se nagyon találnának megfelelőbb korongot egy kis nosztalgiához, de mint példám ékesen bizonyítja, az évekkel az 'ős-Kansas' után születettek számára is tartogathat kellemes élményeket az album. (Mellesleg amilyen játékos örömzenét bemutatnak a nagy 'öregek', az alapján nehéz elhinni a valódi életkorukat, amire így csak a fotókból következtethetünk.)

--kristóf--