Vissza a lemezajánlókhoz

RELIENT K
Mmhmm
2004 Gotee Records

A pop punk kvartett előző albumát, a 'Two Lefts Don't Make A Right But Three Do'-t csupán felületesen ismerem, de azért nem hagytam teljesen figyelmen kívül a csapatot az általam is kedvelt 'The Anatomy Of The Tongue In Cheek', a második nagylemez után. Mikor megjelent a 'Mmhmm', amely címének hosszúságával a másik végletet valósítja meg az előző két korong után, a figyelmemet a CD-hez járó bónusz karácsonyi lemez ragadta meg először. Épp közeledett december vége, és bevallom, nem sok kedvem volt a 'Kiskarácsony, nagykarácsony' és hasonlóan borzasztó társai hallgatásához - lásd még: 'Pásztorok, pásztorok', 'Mennyből az angyal', stb. -, így kapóra jött a Relient K és a Gotee Records ajándéka, ami azért mégiscsak kapcsolódik az ünnephez, ám nem veszi el az életkedvemet, sőt. Szóval tény, a 'Mmhmm' megvásárlásában nagyban motivált a 'kapcsolt áru' is.
Ha már ennyire belejöttem, kezdeném a 'Deck The Hall, Bruise Your Hands' vizsgálatával. Egyből nagy örömöt okoz a megszólalása, a keverés király lett. A korábban megismert tradicionális vagy éppen komolyzenei darabok feldolgozásai között legjobban a '12 Days Of Christmas' és a 'We Wish You A Merry Christmas' gitártémái tetszenek. A tíz track-ből három azonban itt is Matt Thiessen szerzeménye, ezek közül a 'Santa Clause Is Thumbing To Town'-ban felhangzik a 'Jingle Bells' refrénjének dallama is az egyik gitár előadásában. Egyébként a bandától megszokott lendületes, bohókás dalok mellett akadnak komolyabb hangvételű líraiak is ('I Celebrate The Day', 'I Hate Christmas Parties').
És akkor most magáról az új albumról. A nyitó 'The One I'm Waiting For' jó kis pörgős, lendületes nóta. A 'Be My Escape' ugyancsak gyorsan indul, de több tempóváltás is akad benne, és a hangulata is komolyabb, ami a moll alapú harmóniáknak tudható be. A 'High Of 75' megint egy vidámabb hangvételű darab, és amire nem számítottam, itt-ott techno ritmusok is felbukkannak benne - azért hála Istennek, nem olyan sok... Az 'I So Hate Consequences' ismét egy komolyabb dal, főleg az akusztikus, zongorás-vonósos rész alatt a vége felé. De még mielőtt melankóliába merülnénk, a punkos 'The Only Thing Worse Than Beating A Dead Horse Is Betting On One' szétrobbantja az áhítatot - bő egy percnyi rohanás. A 'My Girl's Ex-Boyfriend' jó kis gitáralapú popnóta, a 'More Than Useless' talán egy fokkal keményebb. A 'Which To Bury, Us Or The Hatchet' nagyon meglepett, mivel nem is annyira a Relient K-re, hanem a The Juliana Theory-re emlékeztet nagyban. A 'Let It All Out' lassú zongoraballada. Szép. A 'Who I Am Hates Who I've Been', a 'Maintain Consciousness', és a 'This Week The Trend' tipikus Relient K, a 'Life After Death & Taxes' viszont itt-ott ismét valaki másra emlékeztet, ezúttal a finn Deep Insight ugrik be a dal egyes részei alatt. A záró 'When I Go Down' lírai szerzemény, amolyan tipikus zárószám.
A Relient K ismét mindent feltálalt nekünk, amit várhattunk tőle: jól megírt, kidolgozott, de nem izzadtságszagú dalokat, vidámakat és elgondolkodósabbakat egyaránt, jó hangszerelést, gazdag vokálokat. De érzésem szerint fejlődni is tudott a banda a 'Two Lefts'-hez képest, valószínűleg nem is a véletlen műve a közelmúltban megkötött nagykiadós szerződése.

--kristóf--