Vissza a lemezajánlókhoz

REZ
Reach Of Love
1993 Grrr Records

A banda a húszéves fennállását megünneplő koncertalbum után nem sokáig ült a babérjain, a következő évben, 1993-ban jött is a következő stúdiólemez, a 'Reach Of Love'.
Az album zenei anyagának oroszlánrészét a basszgitáros Roy Montroy írta, valószínűleg ennek is köszönhető, hogy abszolút a rock dominál a lemezen, a blues leginkább csak a szólókban bukkan fel ezúttal. És micsoda rockzenét írogatott itt össze Roy barátunk! A lehengerlő hard rock zúzástól ('Numbers', 'Sunrise', 'Dead To The World', stb.) kezdve a gyönyörű balladán ('Reach Of Love', 'Thought I'd Never Love Again') át a melankolikusabb, atmoszférikusabb muzsikáig ('Land Of Stolen Breath', 'Mannequin's Dream') van itt sok minden. A szövegek azonban legalább olyan jók, mint a zene, aminek oka többek között egyik kedvenc szövegíróm, Dave Canfield közreműködése, de persze az énekes Glenn Kaiser sem szokott jó ötletekért a szomszédba menni, itt is felbukkan a neve több dalnál. Zseniális, ahogyan ezek az emberek kreatívan, erőlködés- és klisémentesen, mégis radikálisan képesek dalszövegbe önteni üzenetüket, amit a lemez megjelenésekor már több mint két évtizede vallottak megalkuvás nélkül. (Bárcsak többen követnék a példájukat...) Hangszeres oldalon természetesen ezúttal is ott van Roy Montroy kőkemény, húzós, feszes basszusalapja, Stu Heiss jellegzetes, 'mocskos', bluesos gitárszólói, Glenn Kaiser ugyancsak blues-gyökerekből is gazdagon merítő gitárjátéka - na meg szájharmonikája -, és persze John Herrin egyszerű, nem különösebben nagy tehetségről árulkodó, ám megbízható, stabil dobjátéka. Az a kevés billentyű, ami előfordul a lemezen, a helyén van, ahogy kell. Az ének többsége most is Glenn Kaiser-re hárul, de asszonya is kapott pár dalt ('If Your Love Grows Cold', 'Empty Hearts', 'On My Dyin' Bed'), a 'Dead To The World'-ben pedig felváltva szerepelnek.
A 'Silence Screams', az 'Innocent Blood', és a 'Civil Rites' után megítélésem szerint még előbbre tudott lépni a banda, a dalok még jobbak, pontosabban ezúttal nincs köztük olyan, amit inkább jobb lett volna lehagyni (talán a 'White Lies'-nál rezeg a léc). Hogy két évvel később a 'Lament' révén még tovább tudtak lépni, az más kérdés, a 'Reach Of Love' így is egy nagyon jó hard rock album, ami itt-ott a metal kategóriába is simán belefér.

--kristóf--