Vissza a lemezajánlókhoz

REZ
Civil Rites
1991 Grrr Records

A '89-es 'Innocent Blood' után kimaradt egy év, de '91-ben újult erővel támadott Glenn Kaiserék ötösfogata.
A nyitó 'Lovespeak' rögtön masszív súllyal nyomja a fotelba a hallgatót, legalábbis a hangzás, maga a dal annyira nem durva, jó kis bluesos/rock 'n rollos alapú hard rock nóta. A 'Mission Bells' valamivel szigorúbb, bár lassabb tempójú dal, amiben a banda vissza-visszanyúl gyökereihez, a Zeppelin-féle proto-metal korszakhoz. Még a szájharmonika is előkerül benne. A 'Comatose' bezzeg címéhez méltóan száguldozósabb darab, amit Glenn neje, Wendi énekel végig, akárcsak az utána jövő 'Death Machine'-t. Utóbbi dal kihagyható lett volna, egyedül az atmoszférikus szintiszőnyeggel aláfestett rövid rész tetszik benne a közepén. A 'Players' igazi blues rock nagyon jól eljátszva, de semmi extra. A 'Lincoln's Train' ellenben kiemelkedően jó! Nem bonyolult, ballada jellegű szerzemény, de a szöveggel együtt nagyon megindító és megragadó. A 'Hotfootin'' vidámabb, könnyedebb nóta, nem tartozik a kedvenceim közé. A 'Little Jeannie' megint egy gyorsabb, lendületes track, ezt is Wendi énekli. A 'Footprints' ismét egy ballada, majdnem olyan jó, mint a 'Lincoln's Train'. A 'Pauper's Grave' a zenekar pályafutásának egyik legsúlyosabb dala, Glenn Kasier a fejünket is leüvölti benne szinte. Újab csúcspont. Utána pedig jön egy még magasabb szintű momentum, az 'In My Room', ami még a 'Lincoln's Train'-nél is jobban sikerült ballada, csak ezért is érdemes elővenni a lemezt (elő is szoktam, ami azt illeti). A záró 'Somebody To Love' aztán jól feloldja a feszültséget, a Jefferson Airplane dalát Wendi tolmácsolja, aki mellesleg szoktak is a nóta eredetijét éneklő Darby Slick-hez hasonlítani. Ezzel aztán el is érkeztünk a lemez végéhez.
Így leírva mindez biztos nem volt olyan izgalmas, de higgye el mindenki, hallgatni sokkal jobb!

--kristóf--