Vissza a lemezajánlókhoz

RESURRECTION BAND
DMZ
1982 Light Records / 2005 Retroactive Records

Az első két album után némileg változott a chicagói Resurrection Band stílusa, a Led Zeppelin-féle bluesos rockot valamivel keményebb, metalosabb zene váltotta. Ezt képviselte a 'Colours' és a 'Mommy Don't Love Daddy Anymore'. És ezt képviseli a következő album, a 'DMZ' is.
Annyiban mégis változott picit a helyzet, hogy némelyik dalban komoly szerep jut az analóg szintinek is, ám még korántsem olyan mértékben, mint a '84-es 'Hostage'-en. Egyébként a tíz nótából hét felkerült a 'The Light Years' című válogatásra - kivételek: 'Reluctance', 'Area 312', 'Lonely Hearts' -, a 'Military Man' és a 'White Noise' hallható a banda '92-es és '84-es koncertlemezén egyaránt; utóbbira felkerült az 'Area 312' is, szóval az album dalainak nagy részét már azelőtt ismertem, hogy a 'DMZ' eljutott volna hozzám. A nóták között régies heavy metal ('Military Man', 'White Noise', 'Babylon') éppúgy hallható, mint könnyed rock-dal ('Reluctance', 'The Prisoner'), vagy éppen 'rock-spirituálé' ('I Need Your Love', 'So In Love With You'). A 'maradékból' az 'Area 312' a klasszikus rock 'n rollt próbálja megidézni a szaxival és a gitártémákkal, de szerintem nem igazán sikerült jól, a 'No Alibi' a zenekar olyan sajátos dalai közé sorolható, mint a 'The Struggle' vagy a 'Colours', vagyis egyszerre érdekes és jó, a 'Lonely Hearts' pedig érdekes ritmusú, kicsit mégis popos dal.
Most is azt mondom, hogy az, hogy a Resurrection Band (Rez) nem lett sikeres rock-banda a '80-as években keresztény körökön kívül, csak annak köszönhető, hogy a csapat számára fontosabb volt a hit, mint a karrier. A zene simán megállta volna a helyét a mainstream piacon is.

--kristóf--