Vissza a lemezajánlókhoz

ROB ROCK
Rage Of Creation
2000 Massacre Records / 2000 JVC Victor Entertainment

Rob Rock hosszú éveken keresztül mint az Impellitteri énekese kápráztatta el a dallamos metal híveit kiváló hangjával, amelyhez remek érzék párosult a dallamok iránt is. A '90-es évek végéig inkább csak Japánban volt ismert a banda, ám a 2000-es 'Crunch' végre Európában is kiadatott.
Erre mi történik? Rob kiszáll a csapatból, hogy szólókarrierbe kezdjen, és még 2000-ben ő is kiad egy lemezt 'Rage Of Creation' címmel! A korong elkészítésében olyan muzsikusok segítették, mint a producer/gitáros Roy Z (Bruce Dickinson, Halford, Driver, Tribe Of Gypsies), a dobos Reynold 'Butch' Carlson (Driver, Jag Panzer), a bőgős Ray Burke (Life After Death), a szintén gitáros Jake E. Lee (Ozzy, Badlands), valamint a vokalista Greg Analla (Tribe Of Gypsies). Tekintélyes névsor valóban. Ám gyakran megesik, hogy egy csupa sztárokból álló csapat együttesen csak vergődik. Biztosíthatok mindenkit, itt aztán szó sincs ilyesmiről - a korong elejétől a végéig SZUPER!!! Aki azt hiszi, hallott már jó dallamos metalt, az vagy belátja, hogy tévedett, vagy legszebb emlékei fognak eszébe jutni a CD hallgatása nyomán. Már az instrumentális 'In The Beginning' felvezetése sejtetni engedi az album kaliberét, ám a 'The Sun Will Rise Again' végképp ellentmondást nem tűrően ragadja magával a hallgatóságot. Jó dallam, magával sodró lendület, király szöveg, remek szóló, mi kell még? Természetesen a jó folytatás. Azt is megkapjuk. A 'One Way Out' is a tempósabb dalok közé tartozik, majd következik a 'Judgement Day'. Témájához illően valamivel sötétebb tónusú zene, óriási refrén, és egy pörgős betét a közepén. Mikor már azt gondolnánk, ezt lehetetlen vállalkozás megfejelni, jön a 'Streets Of Madness' és valami olyan galopp-metal, amilyet a régi nagyok óta még nem sokan csináltak. Akár egy Iron Maiden is büszke lehetne a dalra imho. Persze még mindig nem fogytunk ki a csemegékből: az 'Eagle' egy klasszikus metal zenekar, az ABBA dalának feldolgozása. Hoppá, az ABBA nem is metalt játszott. Mégis, az 'Eagle'-t mintha eredetileg így akarták volna előadni, csak a közönségre való tekintettel utólag módosították volna a stílusát a svéd 'öregek', annyira autentikusan szólal meg Rob Rock-ék tolmácsolásában. Az 'All I Need' és a 'Media Machine' egyaránt lendületes, fogós metal-nóta, míg az 'In The Night' egy lassabb, ám roppant erőteljes szerelmes dal. A 'Never Too Late'-tel újra felgyorsulunk egy picit, ám a 'Forever' méltóságteljesen zár le egy nem akármilyen albumot. A 'méltóságteljes' természetesen nem az 'erőtlen' szinonimája, félreértés ne essék!
A 2000. szépemlékű év volt Rob Rock rajongóinak, hiszen két remek albummal válhattak (válhattunk) gazdagabbá. Személy szerint hajlok rá, hogy a kettő közül a 'Rage Of Creation'-t hozzam ki győztesnek; egységesebbnek tűnik, inkább kelti csapatmunka benyomását, mint a 'Crunch'. Rob, Roy Z, és a többiek remek munkát végeztek - alig várjuk a folytatást.

--kristóf--