1. |
Ghoti Hook: I Love Rock And Roll |
|
2. |
Blindside: Replay |
|
3. |
Frodus: Conditioned |
|
4. |
Slick Shoes: East On Tracks |
|
5. |
Embodyment: Breed |
|
6. |
Puller: She |
|
7. |
Craig's Brother: Dear Charlotte |
|
8. |
Outer Circle: It Must Be Wonderful Lo-Fi Hi-Fi |
|
9. |
Stavesacre: An Eclipsing Lo-Fi Hi-Fi |
|
10. |
Roadside Monument: Egos The Size Of Cathedrals |
|
11. |
Ninety Pound Wuss: The Dawning Of This Night Divine |
|
12. |
Zao: A Fall Farewell Lo-Fi Hi-Fi |
|
13. |
Huntingtons: Jackie Is An Atheist |
|
14. |
The Supertones: Unite Lo-Fi Hi-Fi |
|
15. |
Project 86: Run |
|
16. |
Living Sacrifice: Awakening Lo-Fi Hi-Fi |
|
17. |
Stretch Arm Strong: Second Chances |
|
18. |
The Dingees: Another Burnin' City |
|
19. |
Training For Utopia: A Gift To A Dying Friend |
|
20. |
The Cootees: I'm O.K., You're O.K. |
|
21. |
Ghoti Hook: My Bike Lo-Fi Hi-Fi |
|
|
VÁLOGATÁS
Songs From The Penalty Box Vol.2
1998 Tooth And Nail Records
A Tooth & Nail Records bandáit bemutató sorozat, a 'Songs From The Penalty Box'
második része 1998-ban jelent meg. Ebben az évben jelent meg többek között a
'Where Blood And Fire Bring Rest' a Zao-tól, az 'Embrace The Eternal' az
Embodymenttől, vagy a Mark Salomont (ex-The Crucified, Stavesacre) felvonultató
Outer Circle hasonló című lemeze, úgyhogy volt miről mazsolázni. De haladjunk
csak sorjában.
A Ghoti Hook nyitja a sort egy kevésbé komoly nótával, nevezetesen a
klasszikus 'I Love Rock And Roll' feldolgozásával a 'Songs We Didn't Write' c.,
csupa feldolgozást tartalmazó lemezről. Jómagam az egész albumot elhibázott
lépésnek tartom, úgyhogy több szót nem is vesztegetnék a nyitódalra.
A mára meghatározó bandává érett svéd Blindside következik egy
dallal a bemutatkozó lemezéről. A 'Replay' jóval nyersebb és hangosabb, mint
amit a Blindside-tól napjainkban megszokhattunk. Christian hangjára már most
fel lehet figyelni, de maga a zene még nem üti meg azt a szintet, hogy érdemes
lenne sokat foglalkozni vele.
A Frodus nagy talány a Tooth & Nail történetében. A T&N egy
keresztény kiadó, a Frodus viszont nem keresztény zenekar, soha nem is volt az.
Hogy mit keres mégis a katalógusban? Erre talán csak a főnök, Brandon Ebel
tudja a választ. A Frodus mindenesetre kissé jazz-es alapú post-punk szerű
muzsikát játszik; nekem nem igazán jön be, de ötletes.
A Slick Shoes gyors, dallamos, a pop punk rajongói számára igazi
csemege. Az 'East On Tracks' ráadásul nagyon jó dal! Talán a legjobb az egész
'Burn Out'-ról, amelyen szerepel. Ryan Kepke orrhangja kissé Mike Herrera-éra
(MxPx) emlékeztet, de a zene egy picit más jellegű.
Aztán végre jön az egyik kedvenc, az Embodyment a maga zúzós modern
death metal-jával. Mark Garza ultratechnikás dobolásáról már ódákat zengtem a
megfelelő helyen, itt csak magamat tudnám ismételni. De mit tegyek, ha tényleg
annyira óriási ez a fickó?! Persze nemcsak a dob, az egész zene nagyon
technikás és magas szintű.
Az Embodyment után csak még nagyobbnak tűnik a visszaesés, amint a
Puller száma kezd forogni a lejátszóban. Persze bizonyára vannak,
akiknek nálam nagyobb örömöt okoz a Puller és a 'She'. Nekem csak az elején
hallható téma vált be, ami viszont hála Istennek később vissza-visszatér. Az
énekesnek nincs nagy hangja, ráadásul hamis, így a zenészek hiába igyekeznek,
nincs sok esélyük, hogy megmentsék a zenekart.
A Craig's Brother-rel ismét felpörög a tempó és egyúttal a hangulat
is. A 'Dear Charlotte' is az egyik kedvencem a CD-ről, de jó az egész
'Homecoming' is, amiről származik. Az együttes más oldalról közelíti meg a pop
punkot, mint a Slick Shoes, de legalább annyira tetszik.
Az Outer Circle viszont az egész punkot máshonnan, az old school
irányából közelítette meg. A műfaj rajongói számára kötelező az egész
nagylemez, de Mark Salomon személye miatt talán mások érdeklődésére is számot
tarthat. A már-már veteránnak számító énekes hangját több sávra is felvették,
akárcsak a Stavesacre esetén is nem egyszer.
És ha már szóba került: a Stavesacre következik az 'An
Eclipsing'-gel, amelyből klip is készült. A mikrofonnál tehát ismét Mark
Salomon, ám a stílus egész más: egyfajta avantgarde post-hardcore rockzene
költői szövegekkel.
A Roadside Monument nem kevésbé avantgarde post punkja jön sok
disszonáns hanggal, széttördelt ritmusokkal, roppant hamis énekessel. Érdekes
zene, aki valami elborultat keres, itt jó helyen tapogatózik. Az 'Egos The Size
Of Cathedrals' a legkevésbé sem slágergyanús...
Ugyanez elmondható a Ninety Pound Wuss-ról is, amely valamiféle
kegyetlen, extrém punkban utazik. Jeff Bettger énekes általában sikeresen
próbálja kudarcba fojtani azon kísérleteimet, amelyek a 'The Dawning Of This
Night Divine' meghallgatására irányulnak. (R)eszelős hangja kemény próbatétel
jobb zenéket is látott (hallott) idegrendszerem számára.
A Zao viszont igazán szívet melengető produkcióval szerepel a
válogatáson, bár egy olyan albumról, amilyen a 'Blood And Fire' volt, nem is
lehetett volna rossz dalt választani. Megsemmisítő metalcore, ha finoman akarok
fogalmazni. Falbontáshoz kiváló.
A Huntingtons megmosolyogtatóan béna Ramones-utánzat zenéje
rendkívül fárasztó néhány ütem után. A mosoly arcomra is fagyott.
A Supertones 'Unite'-ja ellenben életteli, egészséges teljesítmény,
ahogy a 'Supertones Strike Back' egésze. Nem igazi ska, de jobb híján talán
mégis maradjunk ennél a kifejezésnél.
A Project 86-től nem estem ugyan hasra, de hallgatható a 'Run'.
Ügyes zenészek, az biztos. A dalszerzés egyelőre nem volt a legerősebb oldaluk,
azonban ezen a téren is mutattak fel biztató jeleket.
Egy újabb klasszikushoz értünk: a Living Sacrifice is helyet kapott
a válogatáson, mégpedig 'Awakening' című dalával a '97-es 'Reborn'-ról. A nóta
- ahogy az egész 'Reborn' - súlyos, szigorú, szaggatott.
A Stretch Arm Strong-tól itt hallható 'Second Chances' a 'Compassion
Fills The Void' c. lemezről való, amelyet a Rise/Uprising kiadó jelentetett
meg. A nóta később rákerült a zenekar első T&N-es CD-jére, a 'Rituals Of
Life'-ra is. A Stetch Arm Strong remekül ötvözi a new school és az old school
hardcore-t, mindkét irányzat rajongótábora találhat a zenéjében kedvérevalót.
A The Dingees-t nem is tudom, hova soroljam stílusát tekintve, talán
egyfajta punknak nevezhetjük, amit játszanak. Energikus, primitív zene, sok
örömöm nem volt benne.
A Training For Utopia még a Zao-nál is megsemmisítőbb, már
amennyiben ez lehetséges. Nagyon durva. Persze azért jó.
A The Cootees több punk-zenekar (MxPx, Slick Shoes, Ninety Pound
Wuss) tagjaiból áll, és az itt hallható dal rákerült az MxPx 'Slowly Going The
Way Of The Buffalo' c. korongjára, sőt, a koncertalbumára is.
A sort a nyitó Ghoti Hook zárja, így jön létre a keretes szerkezet.
A záró nóta azonban nem a 'Songs We Didn't Write'-ról, hanem a 'Banana Man'-ről
származik. Az eleve nem túl épelméjű albumról is sikerült az egyik legbetegebb
dalt, a 'My Bike'-ot kiválasztani. Lenyűgöző.
Összefoglalásként azt mondhatom, a CD szinte a teljes korabeli Tooth &
Nail-es spektrumot lefedi, jó képet lehet kapni általa a kiadó akkori
repertoárjáról.
--kristóf--
|
| www |
| www.toothandnail.com |
|
| Érdekességképpen
|
|
A Stretch Arm Strong dala az egyetlen a CD-n, amely nem valamely Tooth &
Nail-es kiadványról származik.
|
|