borító

1.

Ghoti Hook: I Love Rock And Roll

2.

Blindside: Replay

3.

Frodus: Conditioned

4.

Slick Shoes: East On Tracks

5.

Embodyment: Breed

6.

Puller: She

7.

Craig's Brother: Dear Charlotte

8.

Outer Circle: It Must Be Wonderful
Lo-Fi    Hi-Fi

9.

Stavesacre: An Eclipsing
Lo-Fi    Hi-Fi

10.

Roadside Monument: Egos The Size Of Cathedrals

11.

Ninety Pound Wuss: The Dawning Of This Night Divine

12.

Zao: A Fall Farewell
Lo-Fi    Hi-Fi

13.

Huntingtons: Jackie Is An Atheist

14.

The Supertones: Unite
Lo-Fi    Hi-Fi

15.

Project 86: Run

16.

Living Sacrifice: Awakening
Lo-Fi    Hi-Fi

17.

Stretch Arm Strong: Second Chances

18.

The Dingees: Another Burnin' City

19.

Training For Utopia: A Gift To A Dying Friend

20.

The Cootees: I'm O.K., You're O.K.

21.

Ghoti Hook: My Bike
Lo-Fi    Hi-Fi

Vissza a lemezajánlókhoz

VÁLOGATÁS
Songs From The Penalty Box Vol.2
1998 Tooth And Nail Records

A Tooth & Nail Records bandáit bemutató sorozat, a 'Songs From The Penalty Box' második része 1998-ban jelent meg. Ebben az évben jelent meg többek között a 'Where Blood And Fire Bring Rest' a Zao-tól, az 'Embrace The Eternal' az Embodymenttől, vagy a Mark Salomont (ex-The Crucified, Stavesacre) felvonultató Outer Circle hasonló című lemeze, úgyhogy volt miről mazsolázni. De haladjunk csak sorjában.
A Ghoti Hook nyitja a sort egy kevésbé komoly nótával, nevezetesen a klasszikus 'I Love Rock And Roll' feldolgozásával a 'Songs We Didn't Write' c., csupa feldolgozást tartalmazó lemezről. Jómagam az egész albumot elhibázott lépésnek tartom, úgyhogy több szót nem is vesztegetnék a nyitódalra.
A mára meghatározó bandává érett svéd Blindside következik egy dallal a bemutatkozó lemezéről. A 'Replay' jóval nyersebb és hangosabb, mint amit a Blindside-tól napjainkban megszokhattunk. Christian hangjára már most fel lehet figyelni, de maga a zene még nem üti meg azt a szintet, hogy érdemes lenne sokat foglalkozni vele.
A Frodus nagy talány a Tooth & Nail történetében. A T&N egy keresztény kiadó, a Frodus viszont nem keresztény zenekar, soha nem is volt az. Hogy mit keres mégis a katalógusban? Erre talán csak a főnök, Brandon Ebel tudja a választ. A Frodus mindenesetre kissé jazz-es alapú post-punk szerű muzsikát játszik; nekem nem igazán jön be, de ötletes.
A Slick Shoes gyors, dallamos, a pop punk rajongói számára igazi csemege. Az 'East On Tracks' ráadásul nagyon jó dal! Talán a legjobb az egész 'Burn Out'-ról, amelyen szerepel. Ryan Kepke orrhangja kissé Mike Herrera-éra (MxPx) emlékeztet, de a zene egy picit más jellegű.
Aztán végre jön az egyik kedvenc, az Embodyment a maga zúzós modern death metal-jával. Mark Garza ultratechnikás dobolásáról már ódákat zengtem a megfelelő helyen, itt csak magamat tudnám ismételni. De mit tegyek, ha tényleg annyira óriási ez a fickó?! Persze nemcsak a dob, az egész zene nagyon technikás és magas szintű.
Az Embodyment után csak még nagyobbnak tűnik a visszaesés, amint a Puller száma kezd forogni a lejátszóban. Persze bizonyára vannak, akiknek nálam nagyobb örömöt okoz a Puller és a 'She'. Nekem csak az elején hallható téma vált be, ami viszont hála Istennek később vissza-visszatér. Az énekesnek nincs nagy hangja, ráadásul hamis, így a zenészek hiába igyekeznek, nincs sok esélyük, hogy megmentsék a zenekart.
A Craig's Brother-rel ismét felpörög a tempó és egyúttal a hangulat is. A 'Dear Charlotte' is az egyik kedvencem a CD-ről, de jó az egész 'Homecoming' is, amiről származik. Az együttes más oldalról közelíti meg a pop punkot, mint a Slick Shoes, de legalább annyira tetszik.
Az Outer Circle viszont az egész punkot máshonnan, az old school irányából közelítette meg. A műfaj rajongói számára kötelező az egész nagylemez, de Mark Salomon személye miatt talán mások érdeklődésére is számot tarthat. A már-már veteránnak számító énekes hangját több sávra is felvették, akárcsak a Stavesacre esetén is nem egyszer.
És ha már szóba került: a Stavesacre következik az 'An Eclipsing'-gel, amelyből klip is készült. A mikrofonnál tehát ismét Mark Salomon, ám a stílus egész más: egyfajta avantgarde post-hardcore rockzene költői szövegekkel.
A Roadside Monument nem kevésbé avantgarde post punkja jön sok disszonáns hanggal, széttördelt ritmusokkal, roppant hamis énekessel. Érdekes zene, aki valami elborultat keres, itt jó helyen tapogatózik. Az 'Egos The Size Of Cathedrals' a legkevésbé sem slágergyanús...
Ugyanez elmondható a Ninety Pound Wuss-ról is, amely valamiféle kegyetlen, extrém punkban utazik. Jeff Bettger énekes általában sikeresen próbálja kudarcba fojtani azon kísérleteimet, amelyek a 'The Dawning Of This Night Divine' meghallgatására irányulnak. (R)eszelős hangja kemény próbatétel jobb zenéket is látott (hallott) idegrendszerem számára.
A Zao viszont igazán szívet melengető produkcióval szerepel a válogatáson, bár egy olyan albumról, amilyen a 'Blood And Fire' volt, nem is lehetett volna rossz dalt választani. Megsemmisítő metalcore, ha finoman akarok fogalmazni. Falbontáshoz kiváló.
A Huntingtons megmosolyogtatóan béna Ramones-utánzat zenéje rendkívül fárasztó néhány ütem után. A mosoly arcomra is fagyott.
A Supertones 'Unite'-ja ellenben életteli, egészséges teljesítmény, ahogy a 'Supertones Strike Back' egésze. Nem igazi ska, de jobb híján talán mégis maradjunk ennél a kifejezésnél.
A Project 86-től nem estem ugyan hasra, de hallgatható a 'Run'. Ügyes zenészek, az biztos. A dalszerzés egyelőre nem volt a legerősebb oldaluk, azonban ezen a téren is mutattak fel biztató jeleket.
Egy újabb klasszikushoz értünk: a Living Sacrifice is helyet kapott a válogatáson, mégpedig 'Awakening' című dalával a '97-es 'Reborn'-ról. A nóta - ahogy az egész 'Reborn' - súlyos, szigorú, szaggatott.
A Stretch Arm Strong-tól itt hallható 'Second Chances' a 'Compassion Fills The Void' c. lemezről való, amelyet a Rise/Uprising kiadó jelentetett meg. A nóta később rákerült a zenekar első T&N-es CD-jére, a 'Rituals Of Life'-ra is. A Stetch Arm Strong remekül ötvözi a new school és az old school hardcore-t, mindkét irányzat rajongótábora találhat a zenéjében kedvérevalót.
A The Dingees-t nem is tudom, hova soroljam stílusát tekintve, talán egyfajta punknak nevezhetjük, amit játszanak. Energikus, primitív zene, sok örömöm nem volt benne.
A Training For Utopia még a Zao-nál is megsemmisítőbb, már amennyiben ez lehetséges. Nagyon durva. Persze azért jó.
A The Cootees több punk-zenekar (MxPx, Slick Shoes, Ninety Pound Wuss) tagjaiból áll, és az itt hallható dal rákerült az MxPx 'Slowly Going The Way Of The Buffalo' c. korongjára, sőt, a koncertalbumára is.
A sort a nyitó Ghoti Hook zárja, így jön létre a keretes szerkezet. A záró nóta azonban nem a 'Songs We Didn't Write'-ról, hanem a 'Banana Man'-ről származik. Az eleve nem túl épelméjű albumról is sikerült az egyik legbetegebb dalt, a 'My Bike'-ot kiválasztani. Lenyűgöző.
Összefoglalásként azt mondhatom, a CD szinte a teljes korabeli Tooth & Nail-es spektrumot lefedi, jó képet lehet kapni általa a kiadó akkori repertoárjáról.


--kristóf--

www
www.toothandnail.com

Érdekességképpen
A Stretch Arm Strong dala az egyetlen a CD-n, amely nem valamely Tooth & Nail-es kiadványról származik.