Vissza a lemezajánlókhoz

VÁLOGATÁS
Supper's Ready
1995 Magna Carta

Soha nem voltam igazi Genesis-rajongó, noha természetesen tisztelem és értékelem a csapat teljesítményét, mint alap prog bandáét. Még akkor is, ha inkább a poposabb korszakukat volt szerencsém megismerni eddig. A 'Supper's Ready' című tribute-album létezéséről először akkor értesültem, amikor megismertem (és egyből meg is kedveltem) a Shadow Gallery zenéjét. Ekkor találkoztam a SG honlapján, a diszkográfiában azokkal a tribute-lemezekkel, amelyeken (akkor) új felfedezetteim játszottak, és amelyek között ott virított a 'Supper's Ready' is. Mivel a Working Man' című Rush-tribute elnyerte a tetszésemet, és mivel a 'Supper's Ready'-re is akciós áron bukkantam rá, gyorsan be is szereztem.
Először nem nagyon tudtam mit kezdeni a CD-vel, egyrészt mivel mint mondtam, nem igazán vagyok járatos a régi Genesis zenei világában, másrészt mivel nem sok ismerős név köszönt rám a borítóról, ellentétben a 'Working Man'-nel. Viszont az is igaz, hogy akiknek a neve ismerős volt, azt vagy már megtanultam respektálni, vagy alig vártam, hogy a zenéjét is hallhassam. Szóval van itt ugye Shadow Gallery, Magellan, Enchant, Kevin Gilbert, Nick D'Virgilio, Trent Gardner, és még sokan mások.
Gondolom, nagy meglepetést senkinek nem okozok, ha elárulom, hogy sok a billentyű, az atmoszférikus, monumentális vagy éppen igencsak lírai rész, a nagyívű dallam, nagy a dinamika, és az ismeretlen nevek is meggyőző teljesítménnyel bizonyítják, hogy érdemesek voltak a beválogatásra. Jó-jó, a dalszerzés munkáját már mások elvégezték helyettük, de azért gondoljunk csak bele, hogy nem akármilyen zenészek nyomdokaiba kellett itt belelépniük az előadóknak, akik egy béna interpretációval könnyen nevetségessé tehették volna magukat. Szerencsére nem ezt tették, úgyhogy a csaknem nyolcvanperces CD végülis kellemes hallgatnivaló elejétől a végéig.
Hogy a Shadow Gallery-ről külön is megemlékezzem, ha már velük kezdtem a leírást: meglehetősen lírai dalt választottak, amiből a dobos Joe Nevolo teljesen kimaradt, lévén, hogy az 'Entangled' teljesen nélkülözi a dobokat. Nem tudom, hogy direkt azért választottak-e egy ilyen nótát, mert Joe amúgy sem tudott volna rendelkezésre állni akkortájt, vagy más okból, mindenesetre így alakult.
Most már tényleg kíváncsi lennék a sorozat Pink Floyd-dal illetve Yes-szel foglalkozó darabjaira is.

--kristóf--