Vissza a lemezajánlókhoz

TRAINING FOR UTOPIA
Technical Difficulties
2004 Solid State Records

A Training For Utopia 1999-ben, második nagylemezének megjelenési évében feloszlott. Nem mostanában történt a dolog, ráadásul két nagylemez nem is valami sok, mondhatnánk, ennek ellenére a bandának tavaly, 2004-ben afféle 'best of' lemeze jelent meg. Tény, hogy a banda létezésének idején az általa képviselt stílus, a noise-core még meglehetősen gyerekcipőben járt, és nem is volt nagy rajongóbázisa - napjainkkal ellentétben, amikor az olyan bandák, mint a Converge, a The Dilinger Escape Plan, vagy akár a Norma Jean, egész népes rajongótábort tudhatnak maguk mögött. Figyelembe véve továbbá, hogy a TFU eredeti lemezei már nem annyira egyszerűen hozzáférhetőek, logikusnak látszik a gondolat, ami a válogatás megjelenését eredményezte.
A TFU a két nagylemez mellett kiadott egy négyszámos EP-t (amely gyakorlatilag a banda első komoly demója volt eredetileg) illetve egy split EP-t a Zao-val közösen (utóbbin két-két nótával szerepelt mindkét együttes). Mind a hat dal, továbbá a Steadfast Records 'Radiowaves And Gibberish' című válogatásáról a 'One Zero One' alternatív verziója is rákerült a válogatásra a két nagylemezről szemezgetett számokon túl. Aki még emlékszik rá, tudja, hogy a banda első három kiadványával csak annak volt baja, aki nem kedvelte a műfajt, de a második nagylemez... Hmmm, legalábbis az 'érdekes' jelzőt mindenképpen kiérdemelte magának. Két jó szám volt rajta, a 'Tennessee Midget' és az 'Everything, Including The Stars, Is Falling (Baby)' - utóbbi ugyancsak lírai ballada, tehát ilyen szempontból szintén 'érdekes' -, a többivel nem nagyon lehetett mit kezdeni. Tény, hogy a csapat megvalósította velük szándékát, az egyedi, különleges muzsika készítését, ám az biztos, hogy elkészíteni jóval nagyobb élmény lehetett a lemezt, mint végighallgatni. A már 'standard'-nak mondható kaotikus hardcore-t ugyanis különféle elektronikus izékkel tették még extrémebbé, szóval el lehet képzelni.
Az biztos, hogy a TFU úttörő bandának nevezhető, és megérdemli a figyelmet. Az is, hogy a válogatást talán kevésbé szép, ám viszonylag informatív borítóba csomagolták (a dalszövegek kimaradtak, viszont kapunk jegyzetet mind Don, mind Ryan Clark-tól, és az egyes dalokhoz is csatoltak némi információhalmazt), és hogy rendesen ki is használták a CD kapacitását (szűk hetvenhét perc a műsoridő), szóval különösebb gond nincs a kiadvánnyal, még ha kiadatlan anyag nem is került rá.

--kristóf--