1. |
The Agony Scene: We Bury Our Dead At Dawn Lo-Fi Hi-Fi |
|
2. |
Beloved (US): Only Our Faces Hide |
|
3. |
Stretch Arm Strong: Devil Shoots Devil |
|
4. |
Figure Four: Kill And Deceive |
|
5. |
Norma Jean: Face: Face |
|
6. |
Demon Hunter: A Broken Upper Hand |
|
7. |
Underoath: The Changing Of Times Lo-Fi Hi-Fi |
|
8. |
Dead Poetic: The Corporate Enthusiast |
|
9. |
Living Sacrifice: Symbiotic Lo-Fi Hi-Fi |
|
10. |
Zao: Resistance |
|
11. |
Soul Embraced: Abandoned |
|
|
VÁLOGATÁS
(This Is) Solid State Volume 4
2003 Solid State Records
A Solid State Records immár a negyedik válogatás CD-t tudhatja maga mögött, ám
a (This Is) Solid State Volume 4 más, mint az eddigi lemezek. Mássága a CD
mellé járó DVD-ben rejlik, amelynek révén vizuális élménnyel is gazdagodhatunk
a CD-n hallható zúzás mellett. De kezdjük a CD-vel.
A lemezt a Century Media által is felkapott The Agony Scene nyitja
első lemezének nyitódalával, amely valóban az album egyik legjobb nótája. A
metalcore-t a black metallal ötvöző csapat lendületes, korrekt muzsikát
játszik, de a szövegeik kevésbé vannak ínyemre.
Annál inkább a Beloved-éi. Tőlük igazán nem volt nehéz jó dalt
választani, a 'Failure On' ugyanis végig bejött. Lendületes emocore-juk
bizonyára sokaknak okozott rajtam kívül is kellemes perceket.
Őket a Stretch Arm Strong követi, akiknek legújabb albumáról, az
'Engage'-ről igencsak megoszlanak a vélemények, hogy finoman fogalmazzak. Nekem
tetszik, bár valóban meg sem közelíti a 'Rituals Of Life'-ot, a kedvenc
SAS-albumomat. A válogatáson szereplő 'Devil Shoots Devil' egy HC-sebb nóta, a
punk hatások nem annyira jönnek elő benne, mint az 'Engage' sok dalában.
A Figure Four 'Kill And Deceive'-je aztán abszolút HC-s, a szigorú
kanadai kvintett félelmetes megszólalású tavalyi lemeze, a 'Suffering The Loss'
igen súlyos anyag, mindezt a 'Kill And Deceive' is hitelesen reprezentálja.
Jómagam mégis inkább a 'The Loss'-t, vagy a 'State Of Mind'-ot választottam
volna, de ez már tényleg csupán személyes ízlés kérdése.
A Norma Jean továbbra sem igazán tudja megkedveltetni magát velem,
bár talán annyira már nem idegenkedem tőle, mint a 2002-es 'Bless The Martyr
And Kiss The Child' megjelenése idején. (A dologban az az érdekes, hogy a
Luti-Kriss-t még igazán szerettem, de a Norma Jean nekem már túl kaotikusnak
tűnik, ám nem olyan módon, hogy az fölkeltené az érdeklődésemet.) Itt aztán
végképp nem értem a választást, szerintem egyértelmű - és eddig mindenki más is
egyetértett velem -, hogy a lemez legjobb nótája a 'Memphis Will Be Laid To
Waste', itt viszont a 'Face: Face' került terítékre.
A Demon Hunter esetében is valószínűleg másképp választottam volna,
bár az 'A Broken Upper Hand' se hallgathatatlan szám éppenséggel. Az is biztos,
hogy jól reprezentálja a slipknot-os hangzású banda repertorárját.
Az Underoath legutóbbi lemezének címadó dala, a 'The Changing Of
Times' következik. Jó, mert változatos darab, a banda sokféle arculatát remekül
mutatja be. Van benne emo, brutális metalcore, elektronika, meg minden más, ami
az Underoath-ra akkortájt jellemző volt.
A Dead Poetic, a Solid State jelenlegi repertoárjának
legvisszafogottabb bandája a következő, az első lemez második dalával, a 'The
Corporate Enthusiast'-tel. A megszokott slágeros screamo; semmi extra, de jól
összerakott dal, korrekt előadásban.
A könnyedségnek aztán gyorsan vége szakad, mert már jön is a Living
Sacrifice. Tőlük aztán tényleg bármit választhattak volna, hiszen az egész
'Conceived In Fire' nagyon jó metalcore-album volt. Az itt hallható 'Symbiotic'
azonban még az egyenlők között is az egyik legelső, a sok remek nóta közül is
az egyik legfogósabb. Ha valakinek némi energiára van szüksége, csak dobja be a
lejátszóba a számot, és tekerje fel a hangerőt - a siker garantált (mint ahogy
a protestáló szomszédok érkezése is). Nagyon durva.
A 'Resistance' a Zao 'All Else Failed'-jének remake-jéről
kiábrándító, az eredeti lemez úgy volt jó, ahogy volt. Hiába játsszák el
tisztességgel a fiúk újra, nem hoz lázba a nóta.
Azonban 'minden jó, ha a vége jó': a Soul Embraced jól helyreteszi a
dolgokat az 'Abandon' révén. A nu és a death metal eme keveréke nagyon jól
összejött a triónak, még ha előzőleg tartottam is az irányváltástól.
És hogy mit is kapunk az ominózus DVD-n? Nos, a hírek azt ígérték, hogy az
összes Solid State-es klipet, valamint extra koncertfelvételeket, ez azonban
két okból nem igaz. Az egyik, ami pozitív, hogy ajándékba kaptunk egy
mewithoutYou-klipet is, noha a zenekar nem Solid State-es (igaz, legalább a
Tooth & Nail-nél van). A másik viszont nagyon is negatív, mivel az Overcome
klipjét, ami a 'Sacrifice'-hoz készült, sehol nem találom... Persze ne legyünk
telhetetlenek, hiszen így is egy rakás klipet (szám szerint tizenhármat)
rápakoltak a DVD-re, köztük olyanokat is, amiket még nem is láttam korábban
(Strongarm, TFU). Látható a DVD-n továbbá két-két nóta koncertfelvétele a
következő bandáktól: Living Sacrifice, Norma Jean, Zao, Stretch Arm Strong,
Underoath, illetve Eso-Charis. Utóbbitól különösen sokat vártam, de nem
nyűgözött le. Annál inkább a SAS, valamint a Norma Jean-ben vendégeskedő Aaron,
a mewithoutYou énekese. Amit ez a gyerek a színpadon művel, az még a Norma
Jean-t is bőven elhalványítja, márpedig aki már látta őket, az tudja, hogy ez
nem kis teljesítmény!!!
Összességében tehát az audio rész semmi különöset nem tartogat, viszont a
DVD miatt mindenképpen megéri megvenni a kiadványt.
--kristóf--
|
|