Vissza a lemezajánlókhoz

THRESHOLD
Wounded Land
1993 Giant Electric Pea / 2001 InsideOutMusic

A Threshold 1993-ban robbant be a köztudatba, legalábbis a prog-metalt kedvelők körében, ekkor jelent meg ugyanis a banda bemutatkozó albuma, a 'Wounded Land'. Akkoriban a grunge, a Seattle-sound számított menőnek, több komolynak tűnő metal-banda is odáig jutott, hogy beadta a derekát a trendnek, erre jön a Threshold, és fittyet hányva a divatnak és a kor elvárásának, előáll egy olyan lemezzel, ami hangzásvilágával a nyolcvanas éveket idézte fel, miközben maga a zene kortalan értékeket hordozott - nem véletlen, hogy az InsideOut 2001-ben újra kiadta a korongot.
A '80-as évek világa érhető tetten a dobok mesterkélt hangzásában, a bandatagok öltözködésében, a gitárszólókban, a magas hangú énekesben; a gazdagon kimunkált - ebből kifolyólag nem ritkán hosszú -, jól felépített dalok, a remek dallamok, a magas fokú hangszerkezelés, az intelligens szövegek, és a jó megszólalás pedig a kortalan értékek kategóriájába sorolhatók. A mai felálláshoz képest három eltérést fedezhetünk fel a zenekar akkori névsorában: a dobos, a basszusgitáros, és az énekes személye tért el a maitól. Az alapító basszusgitáros Jon Jeary itt még természetesen megtalálható volt a Threshold-ban, a zenélés mellett a szövegírás is az ő feladata volt főként. A dobos Tony Grinham korrektül üt, de számomra sehol sincs a játéka Johanne James-éhez, a mostani doboséhoz képest. Damian Wilson zseniálisan énekli végig a lemezt, sokkal jobban tetszik, mint a mostani frontember, Mac produkciója, de ami azt illeti, annál is jobban tetszik, amit Damian az 'Extinct Instinct'-en nyújtott később. Itt valahogy frissebbnek, élőbbnek, dinamikusabbnak hat az előadásmódja. A banda magjának számító másik három muzsikusról sem szabad megfeledkezni: a két gitáros, Nick Midson és Karl Groom remekül hozza a ritmusokat, a szólók pedig mindig is a Threshold erősségei közé tartoztak. Ezekért Karl mellett főként a billentyűs Richard West szokott felelni; zseniális, ahogy a billentyű és a gitár együtt mozog, de a különálló részek is nagyon jók. Karl a gitározáson túl a zeneszerzésből is alaposan kivette a részét, Jon Jeary és Nick Midson aktív közreműködésével. Ahogy szokás a bandánál, Karl Groom a produceri szerepet is magára vállalta, itt egyelőre még Richard West segítsége nélkül.
Az újrakiadott verzión hallható egy bónusz nóta is, mégpedig az az 'Intervention', ami eredetileg még a 'Wounded Land'-et megelőzően volt hallható egy válogatáson. További bónuszokat is kapunk a kiadótól: jegyzeteket, eredeti demo-felvételeket, korabeli fotókat, továbbá képernyővédőt. Rejtett bónuszként fölkerült a multimédiás részbe a 'Paradox' techno-remixe, ami talán poénként is felfogható, ám annyira nem találom viccesnek, mivel a 'Paradox'-ot minden idők legnagyobb Threshold-slágerének tartom, és véleményem szerint egyáltalán nem kellett volna ilyen módon csúfot űzni belőle. Ez legyen azonban a legnagyobb problémánk egy lemezzel.

--kristóf--