Vissza a lemezajánlókhoz

THRESHOLD
Dead Reckoning
2007 Nuclear Blast

Miután a Threshold összes eddigi albumáról írtam már, nem is nagyon tudom hirtelen, mi újat tudnék még mondani a brit prog metal csapat új korongjával kapcsolatban. Kezdem talán a külsőségekkel, két változással: az egyik, hogy új kiadóra lelt a zenekar a Nuclear Blast személyében. (Nem hinném, hogy sok gondjuk lett volna az Insideouttal, de hát a NB mégiscsak nagyobb volumen - őszintén remélem és kívánom nekik, hogy bejöjjön a számításuk, a zenéjük alapján igencsak megérdemlik az odafigyelést.) A másik, hogy a tagok között már nincs felsorolva a korábbi stabil tag Nick Midson, a második gitáros. Persze stúdióban mindennek semmi jelentősége, Nick eddig is jobbára ritmusgitározott csak, és a dalszerzésben sem szokott igazán aktív szerepet vállalni.
Minden más azonban a régi, jól bevált kerékvágásban halad tovább, vagyis megkapjuk a szokott zseniális dallamokat, ultrafogós témákat, refréneket, a nagy, de nem hivalkodó hangszeres tudást, ízes szólókat, Mac remek hangját, ésígytovább-ésígytovább. Erre lehet mondani, hogy egy progresszívnek nevezett zenekar igazán kísérletezhetne végre valami újdonsággal, és el is tudom fogadni, ha valaki ezt mondja, de én pont így szeretem a Thresholdot, ahogy van. Nem lenne könnyű helyzetben, akit arra kérnék, hogy mutasson még olyan zenekarokat, amik ennyire fogós, ugyanakkor ennyire nagy mélységben kidolgozott dalokat vesznek fel és adnak ki albumról albumra. Amiben különlegesnek érzem a 'Dead Reckoning'-et, az az, hogy átvette a vezető helyet a banda albumaiból összeállított képzeletbeli listámon a 'Hypothetic'-től. Ennyire tartom jónak az új lemezt. Ja igen, és egy teljesen új elemről mégiscsak be tudok számolni a zenében, mégpedig a két nótában néhány pillanatra felbukkanó hörgésről, amit nem más szolgáltat, mint Dan Swanö. (Akit az Edge Of Sanity neve alatt kiadott, de gyakorlatilag szólóalbumnak tekinthető 'Crimson II' óta a legnagyobbaknak kijáró tiszteletben részesítek.) Persze nem a hörgés teszi naggyá a lemezt, sőt, azt is megértem, aki nem érzi idevalónak, de számomra mégis érdekes színfoltot jelent.
További szószaporításnak végképp semmi értelmét nem látom, még annyit tennék hozzá, hogy a lemez szokás szerint jópár rocklapban elnyerte 'A hónap albuma' elismerést, és bizony, semmi okom bundát gyanítani az értékelés mögött.

--kristóf--