Vissza a lemezajánlókhoz

THRESHOLD
Critical Energy
2004 InsideOutMusic

A Thresholdot kiadója, az InsideOut úgy reklámozza, mint a legjobb brit prog-metal bandát, és van is valami a megállapításában. Igaz, nincs is túl sok képviselője a műfajnak arrafelé, de a Threshold nemzetközi szinten is magasra teszi a mércét sok-sok éve, amit az is bizonyít, hogy lemezei rendszeresen igen elismerő kritikákat kapnak a neves szaklapoktól is, és ne feledkezzünk el az elkötelezett rajongótáborról sem. Jóllehet a banda rendszeres turnéi során sokfelé eljutott már (pl. tavaly ősszel Budapesten is fellépett), sokan vártak már egy koncertalbumra - vagy azért, mert még nem látták élőben az együttest, vagy azért, mert már igen, és tudták, hogy a koncertjei is nagy élményt jelentenek. Aztán a kiadó gondolt egyet, és koncert-CD helyett koncert-DVD (is) lett a dologból, sőt, special edition is készült (gyönyörű, könyvformájú kiadvány, a DVD mellett a dupla CD-t is tartalmazva).
Érdekességképpen az elején annyit elmondanék, hogy a Threshold alapemberei közül a gitáros Karl Groom, a billentyűs Richard West, és a hosszú ideig bőgős Jon Jeary korábban (a Pendragon basszgitárosával, Peter Gee-vel kiegészülve) együtt játszott egy Mercy Train nevű keresztény jellegű zenei projectben is.
A Thresholdról még annyit érdemes tudni, hogy a prog-metalt máshonnan közelíti meg, mint pl. a Dream Theater - nem annyira a technikán, mint inkább a dallamokon, a dalokon van a hangsúly.
Visszatérve a DVD-re: a koncertet elindítva rögtön kiderül, hogy a hangzás (akárcsak a képanyag) kiváló, mint ahogy az is, hogy a DVD egyik sztárja a dobos Johanne James lesz; már csak miatta is érdemes megnézni a koncertet. Ez a fekete fiú hihetetlen céltudatossággal, precizitással, ugyanakkor játékosan dobol, miközben látványos trükkökkel is szórakoztatja önmagát, ill. a közönséget. A két gitáros és Rich West is a tőlük megszokott remek teljesítményt nyújtja, legyen szó kíséretről vagy szólókról, ám mozgásban nem sokat tesznek hozzá az élményhez. Bőgőn Jon Jeary helyett az új embernek számító Steve Andersont láthatjuk, aki elég mókásan néz ki egy ilyen jellegű csapatban, látszik, hogy inkább a jazz terén érezheti magát otthon. A végére hagyott frontember, Mac érdekes ember: amikor énekel, nincs vele gond (igaz, pár helyen utólag kellett editálni a produkcióját), de az 'üresjáratokban' sokszor elég fárasztó poénokkal próbál hangulatot csinálni. És a dokumentumrészből láthatjuk, hogy bizony nem egy szent, bár érzésem szerint a koncertet színjózanul nyomja végig. (Mindenesetre örülök, hogy a szövegeket nem ő, hanem Rich West és Jon Jeary írja.)
A zenekar nem fukarkodik a dalokkal, és nagy örömömre mindegyik lemezről játszik valamit. Egyik legnagyobb slágere, a 'Paradox' is előkerül, így elmondhatom, hogy ez a szám mindhárom énekessel felvett verzióban megvan immár. Ami kevésbé tetszik, hogy az egyik epikus darabot, a 'Narcissus'-t erősen rövidítve adják le, és így valahogy nem az igazi. Ezt leszámítva azonban szuper a koncert.
Az extrákból bepillantást nyerhetünk a DVD készítésének körülményeibe, a turnééletbe, plusz kapunk három régebben rögzített dalt - igaz, a minőség gyengébb, viszont láthatom Jon Jeary-t fellépés közben. Hopp, csaknem elfeledkeztem az audio-kommentárokról Karl Groom és Rich West tolmácsolásában.
Ha valaki nem ismeri a Thresholdot, a DVD kiváló kiindulási alap, hiszen minden érát felvonultat a zenekar történelméből, és hangulatilag is széles skálán mozognak a dalok, megmutatva a zenekar különböző oldalait. A Thresholdot szeretőknek meg már valószínűleg meg is van.

--kristóf--