Vissza a lemezajánlókhoz

THY PAIN
More Than Suffering
2001 Clenchedfist Records

Aki a Thy Pain borítóját elnézegetve az ezúttal producerként tevékenykedő Rocky Gray nevét megpillantva arra tippel, hogy a Living Sacrifice-ra emlékeztető muzsikát talál a CD-n, tévedni fog. Nem úgy, aki Rocky másik bandájához, a Soul Embraced-hez hasonló zenét vár a lemeztől.
A Thy Pain szintén a dallamos, technikás death metal zenekarok táborát gyarapítja, mégpedig a jobbik fajtából. Ráadásul a kis kiadó ellenére a hangzással sincs probléma - a Clenchedfist ezúttal egy igazán profi produkciót tett le az asztalra, ami azért - valljuk be őszintén - nem mindig szokott összejönni.
A 'More Than Suffering' zeneileg a Soul Embraced 'This Is My Blood'-jával rokon slágeressége révén, ám nyersebb megszólalása inkább a SE eggyel korábbi, 'For The Incomplete' című korongjára emlékeztet. Nem kerülhető meg a két banda közötti párhuzam a szövegvilágot illetően sem: a Thy Pain sem riad vissza a keményebb témáktól, a lemez fő csapásiránya az elrontott gyerekkor, a fiatalon szerzett sérülések, azok következményei, illetve a helyreállás. Szó esik az Isten nélküli élet, pontosabban létezés értelmetlenségéről, a puszta létezés és a valódi Élet közötti különbségekről. Akad azért különbség a két banda között is: a Thy Pain-ben az énekhangon különféle effekteket is alkalmaztak, és többször jut szerephez a tiszta, dallamos énekhang.
Az egyes dalokról röviden: a 'Far From Darkness' elején hallható fénysebességgel repesztő témánál David ugyan kissé elveszíti a fonalat, ám a folytatásban a banda bőséggel kárpótolja a hallgatót; a dal közepén belépő akusztikus gitárral induló lírai instrumentális betét szívet melengetően szép, és az azt lezáró átmenet is gördülékenyen megy végbe. A 'United In Blood' lendületes riffje a versszakokban a skandináv death metal legnagyobb pillanatait idézi, a 'Wounded Heart' pedig egyértelműen a lemez slágere sok dallamos énekkel, fülbemászó központi gitártémával. A 'Descendants Of Cruelty' a refrénjével dobogtatja meg a szívemet elsősorban, akárcsak az azt követő 'The Repulsive Cries Of Temptation' (bár az utóbbi elején található melankolikusabb riff sem akármi). A '20 Year Eclipse'-en látható talán leginkább Rocky keze nyoma, ami természetesen a legkevésbé sem negatívum. A 'Becoming A Ghost'-ban Damien széjjeltappingeli magát, ráadásul mindezt mindjárt a nyitó riffben!!! Hoppá!!! (A folytatást is érdemes meghallgatni persze, tartogat más értékelnivalót is a nóta.)
A banda állítása szerint a 'More Than Suffering' csak a kezdet volt. Úgy legyen. Csak aztán legyen ám folytatás is, rendben?

--kristóf--