Vissza a lemezajánlókhoz

TOURNIQUET
Stop The Bleeding
1990 Intense Records

Az intellektuálisabb beállítottságú keresztény metal-rajongók között nagy népszerűségnek örvendő Tourniquet első lemeze az 1990-ben kiadott 'Stop The Bleeding'. Hogy mennyire időtállónak bizonyult a zenekar muzsikája, azt bizonyítja, hogy több újrakiadást is megért az album. Mivel jómagam is szeretem az agyamat használni, és az erőteljes muzsikát is kedvelem, szerencsét próbáltam hát a bandával néhány évvel ezelőtt, és ezt azóta sem bántam meg.
Ami rögtön feltűnt, hogy a dalok jelentős részét a dobos Ted Kirkpatrick szerzi, akinek a klasszikus muzsikában való jártassága azonnal szembe-, vagyis inkább 'fülbeötlik' a hallgatónak. A riffek nemcsak egyszerű kvintelésből állnak, a Tourniquet mindig is igényes volt a dallamos témákra, amelyek nagy része klasszikus ihletésű. Ted munkáját a dalszerzésben a Gary Lenaire - Guy Ritter páros segítette ez idő tájt, akiknek munkája színvonalában semmivel sem marad el dobos kollégájukétól. Jellemző, hogy a CD két slágerének egyikét ('Ark Of Suffering') Ted, a másikat ('You Get What You Pray For') Guy szerezte. A klasszikus és a metal-zene páratlanul dinamikus kombinációjára jól illeszkednek a gondolatébresztő igei szövegek, amelyek társadalmi érzékenységről, a Biblia tanításai iránti elkötelezettségről, és szellemi-lelki érettségről tanúskodnak. A szövegek igei hátterének tanulmányozásában sokat segít a dalszövegek mellett található kis konkordancia.
Annak idején nagy port kavart fel az 'Ark Of Suffering' és a hozzá készített video. A dal az állatok felesleges kínzása ellen emelte fel a hangját, a video pedig több plasztikus jelenetet tartalmazott, melyek miatt az MTV végül levette a klipet műsoráról. Mindenesetre a klip körüli botrány jót tett a banda népszerűségének és nagyban növelte ismertségét a világban, amelynek révén több helyre juthatott el üzenetük. Zeneileg a nóta különlegessége, hogy a gitáros Gary Lenaire énekli a versszakokat, Guy Ritter csak a refrénben veszi át a stafétabotot.
És ha már szóba hoztam az énekest: a lemez egyik érdekes színfoltja Guy stílusa, aki szinte folyamatosan rendkívül magas, érdes hangon 'visítja' végig az albumot. Nagyban emlékeztet King Diamondra és a Mercyful Fate-re. A borítón feltüntetett zenészek közül Erik Jan James csak a fotón szerepel, Mark Lewis pedig csak szólókat játszott fel. De milyeneket! Fantasztikus érzéke van a dallamokhoz, s mindezt valami óriási technikai szinten. Azért Garyt sem kell félteni: a technikája neki is igen kifinomult, ám azonnal meg lehet különböztetni a stílusát Markétól. Gary - ha lehet így mondani - erőteljesebben játszik, sokat nyaggatja a nyújtókart is (erre mindig vevő vagyok), Mark valamivel dallamosabb. De ha mindez még nem lenne elég, hozzá kell tennem, hogy maga Ted is játszik szólót az általa írt instrumentális 'Whitewashed Tomb'-ban. Amit a dobokon művel, azt pedig lehetetlen szavakkal leírni; azt hallani kell.
Hiába, ezek a régiek aztán tudtak zenélni. Nyilván volt valami oka annak, hogy a következő korongot a világi Metal Blade kiadó is megjelentette - hogy mi keltette fel az érdeklődését, azt bárki megtudhatja, aki megteszi magának azt a szívességet, hogy meghallgatja a 'Stop The Bleeding'-et.

--kristóf--