Vissza a lemezajánlókhoz

TOURNIQUET
Pathogenic Ocular Dissonance
1992 Intense Records / 1992 Metal Blade Records

A Tourniquet magasra rakta a lécet a maga számára a '91-es 'Psycho Surgery'-vel. Másrészt viszont a banda együtt maradt, így reménykedni lehetett, hogy ismét valami kimagaslót alkot a kvintett.
A remény valóra váltásának feladata a '92-es albumnak, a 'Pathogenic Ocular Dissonance'-nek jutott osztályrészül. Ígéretes intróval indul a lemez, a bevezetőből kiderül, hogy a klasszikus ihletettségű metalra ezúttal is bizton számíthatunk, illetve az is, hogy Bill Metoyer megint kiváló hangzást hozott össze a stúdióban. A címadó nóta eleje ugyanerről győz meg bennünket, majd azt is hallhatjuk, hogy a thrash-es részekért se kell feltétlenül visszanyúlnunk a 'Psycho Surgery'-hez, jutott belőlük ide is, mint ahogy Gary Lenaire gitáros Tom Araya-t (Slayer) idéző vokalizálásából is. A 'Phantom Limb' ellenben egy rockosabb nóta, bár a lendület ebben is megvan. A 'Ruminating Virulence' megint inkább a technikás power thrash kategóriába sorolható. A 'Spectrophobic Dementia' az első dal a lemezen, amit nem a dobos Ted Kirkpatrick írt, a szerzője Gary Lenaire volt. Lendületes, változatos nóta. A 'Gelatinous Tubercles Of Purulent Ossification' ismét Ted-szerzemény, egy több részből felépülő, technikás darab. Az 'Incommensurate' - egyike azon kevés Tourniquet-dalnak, amit a basszgitáros Victor Macias írt - pörgős technikás thrash-nóta, amiben a szerzőt is hallhatjuk a mikrofonnál. Az 'Exoskeletons' a leg-slágergyanúsabb track az albumon, jófajta súlyos heavy metal, amúgy Gary Lenaire és az énekes Guy Ritter közös szerzeménye. A 'Theodicy On Trial' ugyancsak az előbbi páros műve, ám jóval technikásabb és thrash-esebb egyszerre. A 'Descent Into The Maelstrom' a kötelező instrumentális darab, Ted Kirkpatrick neoklasszikus riffjei plusz dobszóló alkotja. Az 'En Hakkore' ismét Gary Lenaire dala, technikás, heavy, viszonylag rövidebb track. A záró 'Skeezix Dilemma' legendásnak számító epikus darab a Tourniquet történetében, tele Ted komolyzenei ihletésű témáival, extrém metalos vokalizálással a gitárosok részéről, na meg drasztikus váltásokkal a 'tételek' között. Azt hiszem, méltó befejezése egy ilyen albumnak.
Nemcsak a zene, de a szövegek is a 'Psycho Surgery' által kitaposott ösvényen haladnak tovább, azaz kilométer hosszú számcímek, idegen szavak tömkelege, orvosi témájú allegóriákba oltott keresztényi mondanivaló jellemzi a lemezt. Ami szintén jellemző a Tourniquet-re: a ritmus- és basszusgitárt általában az játszotta fel, aki írta, azaz a dalok nagy részében Ted Kirkpatrick hallható a legtöbb hangszeren.
A '90-es években megjelent Tourniquet-albumok közül a 'Pathogenic' a legismertebb, nyilván köszönhetően a Metal Blade-es terjesztésnek is. Voltaképpen azt gondolom, jól is van ez így, hiszen aki ezzel a lemezzel találkozik először, egész jó képet kap arról, mire is számíthat a bandától. Ráadásul legtöbben úgy gondoljuk, ez volt a Tourniquet legerősebb összeállítása, kár, hogy később szétszaladt a csapat.

--kristóf--