Vissza a lemezajánlókhoz

TWOTHIRTYEIGHT
Regulate The Chemicals
2000 Takehold Records / 2002 Tooth & Nail Records

A twothirtyeight annak idején a Takehold Records kiadó egyik zászlóshajó-bandájának számított. Dallamos, könnyed, nem annyira elborult indie rock-ja és költői szövegei révén gyorsan sokak kedvencévé vált a csapat. A Takehold megszűnése után a Tooth & Nail vette át a katalógus egy részét, közte a twothirtyeight harmadik lemezének jogait is.
A T&N-es verzió az eredeti után két évvel jelent meg, és hogy a kiadó fokozza az érdeklődést a korong iránt, két olyan dal is rákerült, amelyek a 2000-es változaton nem szerepeltek (nevezetesen: a 'The Sticks Are Woven In The Spokes', illetve a 'Les Wirth'). Az új nóták mutatnak némi fejlődést, így azon túl, hogy örömöt okoztak a boldog CD-tulajdonosoknak, jó előjelnek számítottak a szintén kétezerben megjelenő 'You Should Be Living'-re nézve. A 'Les Wirth' akár egy liberálisabb country-albumra is fölférne (ettől függetlenül az egyik kedvencem a lemezről), míg a 'Sticks' a twothirtyeight legjobb hagyományait követi.
A 'Matter Has A Breaking Point' megjelenését követő turnén Chris súlyosnak nevezhető balesetet szenvedett a Burnside Skate Parkban, aminek következtében egy kis időt kórházban kellett töltenie. A 'Regulate The Chemicals' ilyen előzmények után született, s a kórházi időszakra több utalás is található a lemezen - elég csak a címre tekinteni például, amely egyébként a nyitó nótában hangzik el. A 'Moving Too Far', vagy a 'Songs Will Write The Words' is tartalmaz a kórházi tapasztalatokra utaló sorokat, ám utóbbiakban mindezek inkább allegorikusan értelmezendők. Talán a kellemetlen élmények számlájára írható az is, hogy a 'Regulate The Chemicals' a korábbi albumoknál picit karcosabbnak, érdesebbnek, energikusabbnak tűnik. Még akkor is, ha gyorsabb dal csak kettő található a lemezen: a 'Coin-Laundry Loser' illetve az 'Ears And Fingers' (esetleg ideszámítható a már szóba került 'Les Wirth' is). A többi dalt inkább egyfajta kettősség jellemzi: miközben továbbra is fenntartom, hogy energikusak, átjárja őket egyfajta higgadtság, nyugalom is. Utóbbi nagymértékben Chris előadásmódjának köszönhető. A záró 'Indian In Your Eyes' is kilóg a sorból, hiszen egy akusztikus, 'egyszálgitárral' előadott, kissé melankolikus, elfilozofálgató szerzeményről van szó.
A hangzás is megkülönbözteti a korongot a korábbiaktól (pozitív értelemben), amiben nagy szerep jutott a producer James Wisnernek (New Found Glory, Further Seems Forever, Underoath, stb.). Jól definiálható hangszerek, súlyos dobok, életteli gitárok, arányos megszólalás jellemzi a korongot; az ének mindvégig előtérbe kerül ugyan, de nem a hangszerek rovására.
A 'Regulate The Chemicals' ugyan nem váltja meg a rock-zenét, de a 'kemikáliákba', a sok mesterséges anyagba (amit ma sokan érdekes módon 'zenének', nem egy esetben 'rock'-nak neveznek) belefáradt hallgató számára üdítő élményt jelenhet a lemez őszintesége, tisztasága.

--kristóf--