Vissza a lemezajánlókhoz

TWOTHIRTYEIGHT
You Should Be Living
2002 Tooth & Nail Records

Az eredetileg 2000-es, ám 2002-ben újra kiadott korong, a 'Regulate The Chemicals' után szintén 2002-ben, egészen pontosan október 22-én jött ki a twothirtyeight negyedik lemeze, a 'You Should Be Living'.
Fura egy csapat (volt) ez a twothirtyeight. Nem csináltak semmi különöset, nem öltöztek furán, nem voltak körülöttük botrányok, nem igyekeztek az aktuális trendek után, sőt, látszatra egyáltalán nem is törődtek vele, érdekel-e valakit a zenéjük, haladtak a maguk útján. Ennek eredménye az a sajátos 'fíling', ami körüllengi az együttes muzsikáját. A twothirtyeight egyszerű módon ragadta meg a dolgokat, egyszerű, mondhatni banális témákról egyszerű eszközökkel írtak lélegzetelállító dalokat. Őszinte, tiszta előadásmódjuk látszatra semmitmondó lehet ugyan, ám ha az ember odafigyel a hallottakra, és ráérez mindarra, amiről a zenekar szól(t), nagy élményben lehet része. Az egyszerű dalok ugyanis nem az agyát, hanem a szívét érintik meg közvetlenül. A twothirtyeight tagjai mindenképpen művészek olyan értelemben, hogy sikerül megérinteniük a befogadó bensejét azzal, ami az ő bensőjükből származik. Nem a felszín kapargatásáról van szó, és nem is elborult 'művészkedésről', pláne nem görcsös igyekezetről. Mindezek helyett dalok vannak, a dalnok szíve beszél a hallgató szívéhez. Egyszerűen, őszintén, sallangmentesen. Aztán valaki vagy vevő rá, vagy nem; mindez az előadókat kevésbé foglalkoztatja, mint az, hogy amit nyújtanak, az hiteles legyen.
Zeneileg ugyan - mint mondtam - az egyszerű megoldások dominálnak, ám jobban odafigyelve jól hallható, hogy kidolgozottak a részletek; a banda tagjai jó zenészek, és ez ki is derül a lemezt hallgatva. Tény, hogy megfelelő hangulat is szükségeltetik ahhoz, hogy az ember maradéktalanul élvezze a 'You Should Be Living'-et, de akadnak rajta olyan megoldások, amelyek hangulattól függetlenül óriásiak. A producer ismét James Paul Wisner (New Found Glory, Further Seems Forever, stb.) volt, így a stúdiómunka, a hangzás megint kifogástalan. Nyers, természetes, ugyanakkor tiszta és igényes az album kivitelezése ilyen szempontból is.
A Pedro The Lion, a Starflyer 59, vagy a CoolHandLuke, vagy úgy általában a komolyabb hangvételű indie rock kedvelői semmiképpen se hagyják ki a 'You Should Be Living'-et. A műfaj sokat veszített a twothirtyeight feloszlásával, de legalább ami már megjelent tőlük, azt nem veheti el tőlünk senki.

--kristóf--