Vissza a lemezajánlókhoz

TWOTHIRTYEIGHT
El Libro de Recuerdos (The Scrapbook)
2003 Tooth & Nail Records

A twothirtyeight sajna már 2003 tavaszán feloszlott, de ősszel mégis új lemeze jelent meg a Tooth & Nail Records-nál. Hogy is van ez? Nos, az 'El Libro de Recuerdos' (avagy 'The Scrapbook') nem egyéb, mint az őszinte indierock-zenekar első két albumának, a 'Missing You Dearly'-nek és a 'Matter Has A Breaking Point'-nak az újrakiadása egy CD-n. Annak idején mindkét korong a szép emlékeket maga után hagyó Takehold Records gondozásában jelent meg, így nem sok esélye volt rá az embernek, hogy a földgolyó ezen tájékán eredetiben hozzájusson. Most viszont nagyot változott a helyzet, hiszen a T&N kiadványainak sokkal jobb a terjesztése. (Megjegyzendő, hogy eredetileg az együttes harmadik lemezét, a 'Regulate The Chemicals'-t is a Takehold adta ki, ám a T&N azt is újra megjelentette egy évvel az eredeti kiadás után.)
A 'Scrapbook' az előbbieknek megfelelően két részre osztható: az első nyolc dal a 'Matter Has A Breaking Point'-ról, a többi a 'Missing You Dearly'-ről származik. Utóbbiról három track lemaradt, mégpedig sorrendben a következők: 'Things Mistaken', 'Well So Deep', valamint 'My Friend Pedro'. Ami elsőre feltűnik, hogy a lemez első fele - annak ellenére, hogy az a későbbi anyag - meglehetősen nyers hangzású, és ez nem véletlen, ugyanis azt a lemezt csupán hárman játszották fel, igazi klasszikus punk felállásban. Ennek a résznek a fénypontjai számomra: a nyitó, energikusabb 'Just Dropping (A Line)', a záró - szintén viszonylag lendületes - 'Far From Comfort', az 'A Beautiful Disease' instrumentális bevezetője, no és a 'You Made A Way For Moses': egy akusztikus, bensőségesen személyes hangvételű dal Jézushoz. Igaz ugyan, hogy a benne hallható zongora nincs tökéletesen összehangolva a gitárral, és ettől egy picit amolyan verklis hangzása van a jobb sorsra érdemes hangszernek, mégis nagyon hatásos dal.
A 'Missing You Dearly'-ről annyit mindenképp el szeretnék mondani, hogy a címe annak a Kevinnek a hiányára utal, aki a zenekar egyik alapító tagja volt, és aki egy tragikus autóbalesetben vesztette életét (lásd még tizenkettes dal, 'Kevin' címmel). Talán ezért is visszafogottabb valamivel ez a része a CD-nek, noha a nyitó 'I'll Never Do That' is a kevés gyors dal közé tartozik - de csak azért, hogy aztán átadja helyét a lassabb témáknak. Az egész CD egyik legjobb dala a 'Number Four', amely remek dallamaival, témáival, dinamikájával, hangulatával a zenekar pályafutásának legjobban sikerült darabjai közé érdemel besorolást. Összességében azonban elmondható, hogy a 'Matter Has A Breaking Point'-on érezhető a fejlődés, más szavakkal a 'Missing You Dearly' érezhetően gyengébb anyag.
Az is biztos, hogy nem fantasztikus hangminőségével fog tarolni az album. Sőt, több mint valószínű, hogy az album egyáltalán nem fog tarolni. A twothirtyeight ugyanis soha nem tömegzenét játszott, sokkal inkább megtalálták benne a számításukat az őszinte hangra vágyó zenehallgatók. A belső, lelki tisztaság pótolja a hangzás hiányosságait. A 'Scrapbook' (maradjunk ennél az egyszerűbben leírható, kimondható, és megjegyezhető címnél) messze nem is olyan letisztult muzsikát tartalmaz, mint a banda két későbbi lemeze, viszont épp ezért talán még ártatlanabb, még szeretnivalóbb. Persze ez még kevés egy ZENEkar esetében; a twothirtyeight tagjai is tudták ezt, épp ezért jó dallamok segítségével öntötték zenébe érzéseiket, gondolataikat, hogy a hallgatóság legalább annyira élvezze zenéjüket, mint ők maguk.

--kristóf--