Vissza a lemezajánlókhoz

UNDISH
...Acta Est Fabula
1997 Morbid Noizz Productions

Az Undish egy lengyel zenekar, de a közmondásos lengyel-magyar barátság azért kevés lett volna ahhoz, hogy említésre kerüljenek e hasábokon. Az '...Acta Est Fabula' című lemez azonban mindenképpen megérdemli, hogy szó essék róla, hiszen már évek óta az egyik nagy kedvencem, amelyet újra és újra meghallgatva sem tudok megunni.
Mi teszi olyan különlegessé a korongot? Őszintén szólva magam sem tudnám megmondani.
Mit is találunk rajta? Egyfajta melankolikus, dallamos, gótikus 'doom rock'-ot, amelyben két énekes, egy férfi és egy női osztja meg egymással a teendőket. Ada altja jól illeszkedik Robert kísérteties hangjához, amelyet helyenként mókás akcentus tesz még egyedibbé. : ) A borító tanúsága szerint billentyűs hangszert nem használtak a lemezen, ám a hangulat megteremtésében mégis fontos szerepet játszik az atmoszférikus szintetizátor. Két eset lehetséges: vagy nem tájékoztattak korrektül bennünket, vagy a borítón is feltűntetett gitárszintetizátor a felelős a dologért. Feltétlenül meg kell említenem Robertet másik funkciója, a dobolás okán is: fantáziadús játéka nem válik a korong hátrányára. A két gitáros remekül kiegészíti egymást; az esetek többségében egyikük torzítva hozza az alapot, míg másikuk némi effekttel színezett tiszta hanggal tarkítja a hangzást. A hangmérnököt dicséri a kristálytiszta megszólalás, amely további erénye a CD-nek.
Erőssége a CD-nek a mondanivaló is: a szövegek bátran kiállnak a hit mellett, és kemény kiritkával illetik mindazokat a vezetőket, akik megpróbálták/megpróbálják azt elnyomni - akár vallási, akár politikai vezetőkről van szó. Üres vallásossággal és bálványimádó hitgyakorlattal szintén nem szerezhetünk jó pontokat a csapatnál.
Nem sok negatívumot tudok felhozni a lemezzel kapcsolatban. Az egyik a már említett akcentus, illetve az angol nyelvismeret hiányosságaiból fakadó nyelvtani hibák a szövegekben, ám nem angol anyanyelvű együttesről lévén szó mindez megbocsátható. A másik ok, amiért el lehetne marasztalni a csapatot, az a lemez hossza: a kevesebb, mint harmincnégy perc messze nem elég az igények kielégítésére, ráadásul a nyitódal egyúttal a záró is - minimális változtatásokkal, amelyek közül a legjelentősebb, hogy a visszatéréskor elmarad az intro, és in medias res kezdenek a fiúk.
Panaszra azonban semmi ok: az '...Acta Est Fabula' ugyan talán nem az évezred albuma, de olyan lemez, amelyben sok örömük lehet a műfaj rajongóinak.

--kristóf--