Vissza a lemezajánlókhoz

U.P. (UNLEASHED POWER)
Mindfailure
1997 Amarok Records

A dán származású, ám New York-ban tevékenykedő Ken Jacobsen gitáros/zeneszerző/szövegíró bandája, az Unleashed Power 1994-ben jelentette meg első nagylemezét, a 'Quintet Of Spheres'-t egy hasonló című demót követően. Az underground metal-világban sokan üdvözölték a komplex, szigorú, intelligens muzsikát játszó csapatot, ám Ken és csapata nem szerződött el sehova, maradt függetlennek. A bemutatkozó korong után a basszusgitáros John Lievano tragikus körülmények között elhunyt, nem sokkal később pedig a dobos Ed Owennek lett elege a zenészéletből, így kiszállt a csapatból.
Ken nem csüggedt, és a szakmában nagy elismertséget kivívó Jörg Michael-lel (Rage, Mekong Delta, újabban Stratovarius) vette fel a kapcsolatot. Jörg egy német második világháborús bunkerben játszotta fel a dobokat, eztán Ken visszatért az Államokba, hogy folytassa a munkát. Igen ám, de az énekes John Mathias-nek nem fűlött a foga az új, szigorúbb zenei vonalhoz, így rá sem számíthatott Ken mester. Ekkor már bizonyára nevetve nézett farkasszemet az új kihívással, és szervezte be a bandába az új hangot Brian T. Chaffee személyében. A bőgősre Jörg javaslata alapján találtak rá, ám Tony Spagone csupán a korong erejéig csatlakozott a társasághoz, az állandó tag John Balistreri lett később.
A kvartett a zenekar nevéhez méltó anyagot dobott össze a CD-n. A nótákat ezúttal is a mastermind Ken szerezte, ám elévülhetetlen érdemeket a többiek is szereztek, el kell ismernem. A dobos Jörg nem igazán szorul bemutatásra, ám ha valaki mégsem ismerné, elég, ha akár az első számot végighallgatja az albumon. Állítólag Jörgnek a házaséletről is le kellett mondania a felvételek idején, hogy fel bírja játszani a komplex, s nem kevéssé megerőltető kétlábdobos témákat. A banda elmondása szerint az énekes Brian is nélkülözte a fölösleges társalgást a felvételek idején a hangját kímélendő. Persze a hallgatás a legkevésbé sem vonatkozik a lemezre, ahol is Brian cseppet sem visszafogottan adja elő a nótákat. Erőtől duzzadó, rekedtes, dallamos, mégis brutális hangja jól egészíti ki a zenét.
Persze a főszerep mindezzel együtt is a gitároké. A CD-n hallható vastag gitársound titka egyébként nem más, mint hogy Ken többször is följátszotta a szólamokat, és ezeket egymásra keverték. Volt, ahol úgy tippeltem, mintegy 5-6 gitár játszhat egyszerre, ám egy interjúból kiderült, mekkorát tévedtem: a valóság ugyanis az, hogy itt-ott a gitárok száma a néhányszor tízes nagyságrendbe esik!!! A borító pedig büszkén hirdeti, hogy semmiféle sampling, vagy billentyűs hangszer nem hallható a lemezen.
A szövegek a címből kikövetkeztethetően az elme problémáival foglalkoznak, az idegösszeomlástól kezdve az elmebeli, érzelmi bűnökön (harag, irigység, stb.) át a fogyatékosokkal szembeni bánásmódig sok mindenről szó esik. Nem egyszerűek a szövegek sem, sok a hosszú idegen szó (természetesen úgy értem, az angolhoz képest idegen), el kell rágódni rajtuk egy kicsit, ha valaki ki akarja hámozni a mondanivalót. Ez nem is baj, ilyen zenéhez ez illik, meg különben sem árt, ha az ember használja a szürkeállományát, ha már adatott neki.
A komplex power/thrash rajongói számára hasznos időtöltés lehet az 'Elszabadult Erő' befogása. Ugyan nem egyszerű megemészteni, pláne megszelídíteni, érdemes némi időt rááldozni a próbálkozásra. Akinek meg idegeire megy a ma oly divatos nyálas folyam, ami a kommersz rádiókból árad, annak összeomlás helyett szintén jól jöhet egy dózis az U.P.-ből.

--kristóf--