Vissza a lemezajánlókhoz

VENI DOMINE
Fall Babylon Fall
1992 Kingsway Music/
1997 Thunderload Records/
1997 Massacre Records

Svédországban dicső múltra tekint vissza a keresztény zenei élet. A Veni Domine 1986-ban kezdte ténykedését 'Glorify' néven. A lemezen hallható felállás két év múlva alakult ki Magnus Thorman érkezésével az előző basszusgitáros helyére. A név később 'Seventh Seal'-re változott, mígnem jogi problémák miatt (volt már egy ilyen nevű amerikai zenekar) a keresztségben a 'Veni Domine' nevet kapta a banda.
A bemutatkozó lemez annyira jól sikerült, hogy világi körökben is felfigyeltek rá, és a Massacre az eredeti megjelenés után öt évvel újra kiadta. Az újrakiadáson egy nyolcadik, bonus track is szerepel, így még több zenét kapunk a pénzünkért. Nem mintha amúgy rövid lett volna az album: a dalok kis számából senki ne vonjon le téves következtetést. A 'Visions' nélküli 'nettó' időtartam is jóval meghaladja az egy órát! A legrövidebb szám is 6:44 hosszú, a hetedik nóta pedig - most tessék jól figyelni - több mint huszonegy (igen, jól látták: 21) percig tart. És egy pillanatig sem unalmas! A zenekar nem csámcsog sokat egy témán, ehelyett folyamatosan halad előre, a dalok tele vannak váltásokkal, új és új témákkal - szinte kiapadhatatlan zeneforrással van dolgunk. És hogy mi ömlik ebből a forrásból? (Merthogy nem holmi csordogálásról van itt szó, kérem. Nem győzöm hangsúlyozni.) Talán metal operának lehet nevezni ezt a muzsikát legrövidebben. Monumentális, nagyívű dallamok, remek hangszerelés, kórus, kissé borongós atmoszféra (hiába, apokaliptikus műről van szó), és egy kiváló tenor. Az anyag a legjobb prog-metalokkal is eséllyel veszi fel a versenyt.
A téma, mint említettem, apokaliptikus. Babilon bukása, az armageddoni csata, a hét pecsét mind-mind terítékre kerül. A zene kiváló hangulatot teremt a mondanivalóhoz, igazi soundtrack a végidőkhöz. A zenészek nem ma kezdték a szakmát, ezt hallani. A gitárszólók amellett, hogy a technikai tudásról világos képet adnak, a drámai érzést is bírják fokozni. De nem szabad azt gondolni, hogy a szólókban ki is merült Tobbe tudománya. A kíséretben is olyan témák bukkannak fel folyamatosan, hogy leesik az ember álla, ha nem vigyáz. Fredrik Ohlsson hangja is tele van érzelmekkel, ami, mondanom sem kell, nem keveset segít a mondanivaló átélésében a hallgató számára. A vendég billentyűs, PA Danielsson oroszlánrészt vállal az atmoszféra megteremtésében, de helyenként vezető szerepben is feltűnik. Általában nem vagyok oda a szintetizátorért, de ez a lemez kivétel. A ritmusszekció jól, pontosan alkalmazkodik a ritmus- és hangulatbeli váltásokhoz, ilyenből pedig akad bőven a lemezen.
Pár éve megvan a CD, sokat hallgatom, de nem bírom megunni. Sőt, azt hiszem, erre nem is igen adott esélyt a zenekar. Aki beleunt a kommersz metal-bandák verszak/refrén dalaiba, próbáljon szerencsét a Veni Dominével. Ha figyelmesen hallgatja, mindig fog újat fölfedezni benne.

--kristóf--