Vissza a lemezajánlókhoz

VIRGIN BLACK
Elegant... And Dying
2003 Massacre Records / 2003 The End Records

A Virgin Black annak idején a Rowe Productions (ami a Mortification énekesének, Steve Rowe-nak a kiadója) egyik válogatásán tűnt fel, amelyre a zenekar első demójának négy számából raktak fel hármat. Nagyon szép, gitár- és énekcentrikus, gótikus jellegű muzsikát játszott a Virgin Black, amelynek egyik érdekessége az énekes Rowan London stílusa volt, Rowan ugyanis az operák világát idéző hangképzéssel tette emlékezetessé produkcióját. A válogatás keltett némi hírverést a gótikus muzsikák rajongói körében az óceánon túl is, hiszen a Rowe Productions kiadványai mindenfelé eljutottak a földkerekségen. Az 1998-as 'Trance' EP így már nem szűz földre hullott, megjelenésének idejére már kialakult egy lojális rajongóbázis a banda körül. Talán ennek is köszönhető - no meg az ugyancsak magas színvonalú zenei/művészi teljesítménynek -, hogy a VB első nagylemeze, a 'Sombre Romantic' már komoly kiadóknál, Európában például a Massacre Records-nál jelent meg. Akkor picit csalódottnak éreztem magam, ugyanis nagyobb volumenű, epikusabb művet vártam a társulattól, a 'Sombre Romantic' viszont nem volt egy hosszú album.
A 2003 nyarán napvilágot látott 'Elegant... And Dying' viszont már maradéktalanul azt nyújtja, amit vártam az előző korongtól is. Azaz hosszú, 'építkezős', fokozatosan kiteljesedő dalok, belőlük összeálló hosszú, komoly, mély tartalmú lemez. A légies, atmoszférikus hangszerelés, Rowan szokott énekstílusa, Samantha Escarbe leheletfinom, bársonyos gitárjátéka, a költői szövegek összessége a címben is hallható jelzőben foglalható össze: 'elegáns'. És briliáns. Nem sok esélyem van arra, hogy szavakban visszaadjam a lemez nyújtotta élményt. Egy jelző azonban még mindenképpen idekívánkozik, ez pedig az 'őszinte'. Az 'Elegant... And Dying' minden pillanatán érződik, hogy 100%-ig hiteles, szívből jövő, mégpedig a szív mélységéből. Szó nincs felszínes produkcióról, a borítás karcolgatásáról, pózolásról, mellébeszélésről. Ez az, amit sokan annyira nagyra értékeltünk például a Saviour Machine, egy erős rokonságot mutató társulat esetében, és ez az, amit itt is megtalálhatunk.
Szóval SM-rajongók, ha nem bírjátok kivárni a 'Legend'-mozaik záró darabkáját, tegyetek próbát a Virgin Black-kel. De úgy általában is ajánlott az 'Elegant... And Dying' mindenkinek, aki szereti a gótikus, vagy általában a mély, tartalmas, művészi igényességű, odafigyelést igénylő, az átlagostól eltérő muzsikát.

--kristóf--