Vissza a lemezajánlókhoz

VIRGIN BLACK
Requiem - Mezzo Forte
2007 Massacre Records / 2007 The End Records

Az adelaide-i Virgin Black sokáig alig-alig adott ki valamit, igaz, amit végül mégis, arra érdemes volt odafigyelni. Egy négyszámos demo nyitotta meg a sort, aztán jött egy EP 'Trance' címmel, amit három évvel később az első nagylemez, a 'Sombre Romantic' követett, két évre rá pedig jött a folytatás, a majdhogynem duplaalbumnyi hosszúságú 'Elegant... And Dying'. Ezután kis szünet következett, majd arról jöttek a hírek, hogy a következő anyag valami igazán különleges lesz. Később konkrétan már arról szóltak a híradások, hogy három lemezt készített egyszerre a gótikus zenekar, amit részletekben fognak kiadni, a részletek között lesz egy olyan, amit az adelaide-i szimfonikusokkal, mindenféle metalkodás nélkül vettek fel, egy olyan, ami agresszívabb lesz az eddigi anyagoknál, és egy olyan, ami a kettő között helyezkedik majd el.
A sort ez utóbbi, a 'Requiem' sorozat 'Mezzo Forte' darabja nyitotta meg, ez jelent meg először. Egy pillantást vetve a címre sejthető, hogy nem valami vidám zenére kell számítani, de persze aki csak kicsit is ismeri a zenekart, az ezen nem is lepődik meg. Az album tényleg valahol a szimfonikus zene és egy durva Virgin Black keveréke, ami nagyon jól sikerült ötvözet, hiszen az együttes zenéjéhez kimondottan jól áll a nagyzenekari hangszerelés, ami csak tovább fokozza a már eleve meglévő monumentalitást. Jók a hangulatváltások, Susan Johnson nagyon szépen énekel, ami jól jön a lírai részekben, a Virgin Black énekese, Rowan London pedig fel-felidézi a régi időket, amikor még egy death metal banda frontembere volt, és időnként el-elhörgi magát - természetesen azonban nem ez a jellemző, hanem pátosszal teli tenor énekhangját hallhatjuk többet. Jók a kórusos betétek, és a vonósok, különösen a cselló játéka, de az üstdob is sokat hallható. Samantha Escarbe érzelmes gitárszólói picit hiányoznak - valamennyi van azért belőlük -, de talán annyira nem is passzolnának ebbe az anyagba, lehet, hogy erőltetettek lennének itt nagyobb mennyiségben.
Hogy őszinte legyek, a 'Sombre Romantic' nekem annak idején csalódás volt, de az 'Elegant... And Dying' már az volt, amit vártam és elvártam a Virgin Blacktől, most a 'Requiem'-trilógia pedig újabb lépés a helyes irányba. Saviour Machine fanoknak mindenképpen erősen tudom javasolni a korongot, már csak azért is, mert a Saviour Machine monumentális művének az évek óta ígért befejező része még mindig késik. A jelek szerint a Virgin Black nem fog ebbe a hibába esni, jövő év elejére várható a folytatás, a 'Requiem - Pianissimo'.

--kristóf--