Vissza a lemezajánlókhoz

WHITECROSS
Equilibrium
1995 R.E.X. Music

A Whitecross rajongóit szinte sokkolta a hír, amikor a 'High Gear' után a gitáros a Rex Carroll kiszállt a csapatból. Sokan temették a bandát, ám a másik húzóember, Scott Wenzel másképp gondolta. 1994-ben visszatért a régi dobossal és két új muzsikussal; az eredmény az 'Unveiled' lett. A lemezen nyomott hagyott a változás, bár több vendégzenész is igyekezett segíteni a csapatot. Az 'Equilibrium' előtt bizakodásra adott okot, hogy a zenekar felállása maradt, így a négy tagnak volt ideje jobban összeszokni, megismerni egymást, többet hozzáadni a közös produkcióhoz. Az állandó tagok mellett ezúttal is több vendég nevével találkozhatunk a borítón, ők a dalszerzésből vették ki a részüket.
Az 'Equilibrium' egészen más lett, mint elődje. A banda végre megtalálta a hangját, amibe sikeresen integrálta az akkoriban menőnek számító grunge-os hatásokat is. A heavy metal oda, helyette (akkor) modern hard rock volt hallható a lemezen. Scott Wenzel érdes, magas hangja (picit az AC/DC-re emlékeztet) jól illik a hasonlóan karcos zenéhez. Ugyanakkor sajnálom, hogy a gitáros Barry Graul mindössze egy dalban kapta meg a mikrofont: a 'Full Crucifixion'-ben övé a vezető szerep. Kiváló hangja van, bárcsak többet is hallhatnánk belőle! Graul keze egy másik nótában is benne van: a 'Plowed Me Down' részben az ő szerzeménye, és az egyik legjobb dal a lemezen imho. A gitárszóló a wah-pedállal igen jól sikerült. Nagyon jó a basszusgitár hangja is, a használt torzító sokat dob rajta. Ahogy hallgatom, szinte látom magam előtt Tracy Ferrie-t, amint tépi a húrokat. A 'Plowed Me Down' amúgy is egy igazi dögös hard rock opusz. A lírai 'Windows'-t Linux- és Mac-híveknek is figyelmébe ajánlom. Ha szeretik a lírai rock-balladákat, nem fognak lefagyni tőle. Az érdekes ritmusok kedvelői ne hagyják ki a 'Rubberneck'-et, a versszakokban hallott 7/4-szerű ütem meglepő pont a Whitecrosstól.
A szövegek, amint azt a zenekartól megszokhattuk, az Evangéliumot hirdetik kertelés nélkül, de ezúttal jóval ötletesebben, intelligensebben megfogalmazva. Ilyen szempontból egyik kedvencem a már említett 'Full Crucifixion', amely az emberi bűnt mint egy mindent, az egész életet lassan alámosó folyót ábrázolja. A 'The Balance'-nek pedig a versrésze figyelemre méltó, ahogy könnyedén játszadozik a szavakkal.
Igaz, az 'Equilibrium' nem egy új album, zenéje (no meg persze üzenete) azonban ma is releváns (elég csak pl. a Creed sikereire gondolnunk).

--kristóf--