Vissza a lemezajánlókhoz

WISDOM CALL
Wisdom Call
2001 Massacre Records

Akinek esetleg ismerősnek tűnik a Wisdom Call zenéje, ne csodálkozzon. A csapat motorja ugyanis az a Christian Liljegren énekes, akit egyrészt manapság már Christian Rivelnek hívnak, másrészt a Narnia énekese, korábban pedig a Modest Attractionnel jelentek meg lemezei. Rajta kívül a Wisdom Call tagja Andreas Johansson dobos (szintén a Narniából), Andreas Olsson basszusgitáros (akkoriban Stormwind, ma Narnia és Harmony), Per Hallman billentyűs (ex-Stormwind), Stefan Olsson gitáros (ex-Bishop Garden), valamint Fredrik Aberg szintén gitáron.
A felállásból sejthető, hogy a zene nem áll távol a Narniáétól, illetve a jófajta svéd dallamos metal/hard rock egyéb képviselőiétől. A Wisdom Call valamivel karcosabb a Narniánál, és egyáltalán nem neoklasszikus. Energia van benne bőven, amint azt Christian meg is énekli rögtön a nyitódalban ('energy running through my veins', azaz 'energia rohangál az ereimben'), ebben a Modest Attraction 'The Truth In Your Face' című lemezét idézi, csak éppen nem annyira retrospektív, mint az az album volt; nem annyira a hetvenes, mint inkább a nyolcvanas évek hangulatát idézi. Ha már szóba hoztam a Modest Attractiont: a két záródal a Modest Attraction 'Divine Luxury', illetve a már említett 'The Truth In Your Face' című albumairól származik. Az eredeti verzióját hallhatjuk mindkét dalnak, pedig jómagam szívesebben hallottam volna az átdolgozott, újra felvett változatokat, amint arra a Narnia bemutatkozó korongján láthattunk példákat. A nyolc új dal közül a középtempós 'I Believe' picit kilóg a sorból, mivel színvonalában nem éri el a többi nótát. A két leghúzósabb darab, a nyitó 'Power From The Sky', illetve a 'Never Satisfied' viszont nagyon jó! A 'Never Satisfied' közepén hallható belassulás, majd a szóló az egyik legkiemelkedőbb mozzanat a CD-n, de az egész szám szuper. A két lassú nóta is bevált, a lírai 'Hold On To The Truth' igen hangulatos, érzelmes ballada, a 'Through Fire' valamivel erőteljesebb. Az utóbbi elején hallható többszólamú női vokál is sokat dob a produkción. A középtempós 'Wings Of Tomorrow'-t és 'The Lost Generation'-t többek között a szólóban hallható ikergitárok teszik emlékezetessé, az ugyancsak közepes sebességű 'One Way Out'-ban pedig az ikergitárok mellett (illetve előtt és után) némi gitárok közötti felelgetésnek is fültanúi lehetünk.
Remek hangulatú kis lemezt hozott össze Christian Liljegren és baráti köre. A dalok - szinte kivétel nélkül - jók, a vokálok és a gitárok fantasztikusak. A billentyűk is nagyon ott vannak - a Hammondok, az atmoszférikus aláfestések, és a zongorák egyaránt. A dobos Andreas Johansson ezúttal mintha felszabadultabban játszana, mintha jobban el merné engedni magát, mint a Narniában, ami nem válik éppen a lemez hátrányára. A bőgős Andreas Olsson is jól végzi a dolgát, és bár főszerephez nemigen jutott a lemez során, a háttérben kifogástalanul látta el fontos és hasznos feladatát. Az egyetlen kifogás a lemezzel kapcsolatban az új dalok viszonylag kis száma lehet, de mivel a Modest Attraction albumai valószínűleg nem sok gyűjteménynek képezik részét, ez sem jelenthet igazán problémát.

--kristóf--