Vissza a lemezajánlókhoz

WITHIN
The End Is Near; Consider Yourself Warned
2006 Strike First Records / 2006 Noizz Music Co.

Ez igen! Első lemez, kicsinyke kiadó, mégis azt hiszem, itt belebotlottunk valamibe, amire érdemes nagyon is odafigyelni. A Within első dalait meghallva, még jóval a lemez megjelenése előtt, már tudtam, hogy nem akármivel lesz dolgunk. És íme: a fiatal csapat bemutatkozó korongja sokkal jobb megítélésem szerint, mint az anyakiadó, a Facedown Records bandái közül nem egynek a legutóbbi anyaga. A Within debütalbumát mégis csak a Strike First, a kiadó feltörekvő bandákat gondozó leányvállalata foglalkoztatja. Igaz, talán azért is van ez, mert a Withinnel a kiadó új vizekre evezett, nevezetesen az emósabb zenei területekre tett egy kirándulást. Habár ez már nem is kirándulás, hiszen itt a Kingston Falls, az Anam Cara, na meg a Facedown furcsa 'gyereke', a Flee The Seen. Szóval akkor mégse értem; a Within nagyságrendekkel jobb pl. a Flee The Seennél. Na mindegy, a kiadóigazgatás nem az én dolgom, inkább azzal törődöm, ami de, vagyis a lemez értékelésével.
Nézzük csak, aszondja a bió, hogy az Atreyu, a Beloved, meg a Thrice - meg más helyen azt is mondja, hogy a The Showdown - rajongóinak. A Beloved rendben van, a mostani Thrice ennél sokkal puhább - és ötlettelenebb is, úgy vélem -, a The Showdown ennél jóval 'metálabb', az Atreyu meg egy vicc úgy ahogy van (igaz, ehhez képest sokan szeretik, talán mert ők mind szeretik a viccet, hehe), viszont nekem még a He Is Legend is igencsak beugrott. Vagyis igen, van itt emo, rock and roll, metal, hardcore, még talán egy kis punk attitűd is. Van egy jó énekes, aki tud üvölteni és énekelni is, egyszóval van hangja, de vannak érzelmei is, meg ami csak kell, az ötletes háttérvokált is beleértve. A gitárokban is van fantázia, tiszta, visszhangos, torzított, durva, mikor mit kíván meg a zene. Márpedig a zene nem unalmas, bátran ingázik a hangulatok, tempók között. Ja, és a gitárszólók!!! Végre még egy fiatal banda, amelyik rájön, hogy az is kell a rockba! És ha már az előbb felsorolásba kezdtem, be is fejezem, mégpedig a ritmusszekcióval, merthogy az is jó. A dob pláne, a basszusnak nagy szerep nem jut, de azt legalább hibátlanul teljesíti. A szövegek abszolút pozitívak és tele vannak élettel, szó nincs emo-nyavalygásról, hál' Istennek. És ami még nagy-nagy plusz a szememben, szó szerint, mivelhogy a látvánnyal van összefüggésben: a banda nem a megjelenésére alapozza a koncepcióját, hanem arra, amit játszik, amely felfogás üdítő színfolt számomra a mai fashioncore áradatban.
Eleget dicsértem a lemezt, most már mindenkinek a saját felelőssége, hogy meg is hallgatja-e. Mindenesetre mindenki vegye úgy, hogy én szóltam, azaz angolul: 'consider yourself warned'.

--kristóf--