Vissza a lemezajánlókhoz

VÁLOGATÁS
Working Man
1996 Magna Carta

Jóllehet nagyra értékelem a Rush munkásságát, hiszen nem semmi, mi mindent össze tudott - mit tudott, tud! - zenélni ez a három jó képességű ember, ettől még nem biztos, hogy megvettem volna a 'Working Man'-t, vagyis a Magna Carta kiadó 'félhivatalos' Rush tribute lemezét. Ám mivel az utóbbi időben az eddigiekhez képest is erősen rámozdultam a Shadow Gallery produkcióira, és mivel a 'Working Man' majd' mindegyik számában fellehető legalább egy Shadow Gallery tag, és mivel ugyancsak akciós áron kínálták a lemezt, és mivel egyik jó ízlésű ismerősöm is nagyon ajánlotta, és mivel még egy rakás jobbnál jobb muzsikus működik közre a lemezen, úgy éreztem, butaság lenne kihagyni.
Hát tényleg az lett volna. Az olyan zenészek, mint a dalok nagy részében szereplő Mike Portnoy (dob) és Billy Sheehan (basszusgitár) nyilván nem hagyják cserben a hallgatót. Itt van aztán a Dream Theater tagjai közül még - igaz, 'kisebb mennyiségben' - James LaBrie és John Petrucci, a teljes Fates Warning, az őrült zseni Devin Townsend, Sebastian Bach, Jake E. Lee, a Symphony X is képviselteti magát, és még lehetne sorolni. A Shadow Gallery tagságából egyedül a dobos Joe Nevolo maradt ki, a többiek közül Brendt Allman gitáros szerepel különösen sokat. Egyébként jellemzően nem 'rendes' zenekarok, hanem alkalmi társulások hallhatók a lemezen, ez alól csupán a Fates Warning kivétel. Kedvenc számom a lemezről az 'Analog Kid', egyrészt lendülete, másrészt a figyelemreméltó gitárszóló miatt, ami a Symphony X-es Michael Romeo nevéhez fűződik; de azért az énekes Jack Russell is hozzátesz valamennyit a produkcióhoz, az biztos. Amiket meg Billy Sheehan össze-basszusgitározik nekünk keresztül-kasul a CD-n, az már-már hihetetlen.
A 'Working Man' olyan zenei élményt nyújt, ami után az elkötelezett Rush-rajongó ugyanúgy elégedetten csettinthet, mint a Rush-t nem ismerő, de a magas színvonalú rock-zenét kedvelő zenehallgatók úgy általában.

--kristóf--