Vissza a lemezajánlókhoz

YELLOW SECOND
Altitude
2005 Floodgate Records

Pár éve ismerkedtem meg a Brave Saint Saturn nevű Five Iron Frenzy-közeli formációval, ám egészen a közelmúltig nem is sejtettem, hogy nem ez volt a FIF-tagok egyetlen side-projectje, pedig a Yellow Second is már 1999-ben megkezdte a működését. Olyannyira, hogy az 'Altitude' immáron a harmadik nagylemeze, ám mivel ez az egyetlen, amelyhez eddig szerencsém volt, nem áll módomban a korábbiakhoz hasonlítani. Talán nem is baj, így talán elfogulatlanabbul tudok véleményt nyilvánítani róla. Azzal együtt, hogy azért így is voltak bizonyos elvárásaim, hiszen számos elismerő kritikával találkoztam a lemez kapcsán, és a FIF-t is kedvelem.
Szóval. Az albumot a kellemes, akusztikus gitárra épülő 'Silhouette' nyitja; nem gyors, picit se kemény, úgyhogy a FIF-párhuzamokat mindenki elfelejtheti mindjárt az elején. Mindazonáltal szép dal, és illik hozzá Scott Kerr hangja is. A 'Chance Of Sunbreaks'-szel aztán kissé felpörög az album, de ez se az a kimondott száguldozás. A 'Forget What You've Heard' valahol a kettő között van félúton, és idáig érve kezd az albumról kialakulni valami hasonló kép bennem, mint amiket a kritikákban olvastam. Vagyishogy ez egy power pop album jó dalokkal, és ahogy tovább hallgatom, mindez csak megerősödik bennem. Nem bonyolult zene ez, de minden a helyén van, megvan a maga hangulata, jó az énekes is, vagyis minden adott egy jó lemezhez. Még annyit, hogy noha a banda amerikai, a brit hatások - pl. Beatles - rendesen érződnek rajta, de mindez vegyül a napfényes Kalifornia fílingérzésével. Pedig csupán a lemezt kiadó Floodgate Records kaliforniai, a banda maga a coloradói Denverbe valósi.
Személy szerint kedvenc dalom az album közepén található 'Mulberry', de ahogy hallgatgatom a lemezt újra és újra, egyre jobban bejön az együttes stílusa. És különben is itt a nyár, a napfény, amihez kiválóan passzol az ilyen muzsika. Ha a médiákok ilyesmit is adnának, valószínűleg nagymértékben csökkenne az irántuk érzett ellenszenvem.

--kristóf--