merevlemez
A merevlemezek
(Hard disks)
 
Általánosságban
Merevlemez-partíciók

A HDD-t használatba vétel elõtt partícionáljuk. A partíció a lemez logikai felosztását jelenti. A partíciókat önálló meghajtóként kezelhetjük. A partíció létrehozása után a formázás következik. Mindig a feltelepítendõ operációs rendszernek megfelelõ fájlrendszerre formázunk. Egy merevlemezen maximum 4 partíció hozható létre.

Felépítés
Partíciók és fájlrendszerek
A merevlemez telepítése
Terminológia
SCSI
RAID
Hasznos linkek

Típusai:

Elsõdleges partíció: egy logikai lemezt tartalmaz, ezért egy betûjelet rendel hozzá a rendszer. Legfeljebb négy elsõdleges partíció lehet egy merevlemezen. Közülük egyet aktív partícióként kell megjelölni, amelyrõl az operációs rendszer indítása történik.

Kiterjesztett partíció: további részekre osztható, több logikai lemez hozható létre benne, legfeljebb 32. Minden logikai lemezhez egy betûjelet rendel a rendszer. A HDD-n megengedett 4 partíció közül csak egy lehet kiterjesztett, és nem szükséges elsõdleges partíciónak jelen lennie a kiterjesztett partíció létrehozásához.

A Master Boot Record (MBR) a partíció jellemzõ adatait és a kiválasztását segítõ programot tartalmazza.

 

Fájlrendszerek

Az állományrendszer olyan átfogó szerkezet, amelyben az állományok tárolása, szervezése és elnevezése történik. A logikai lemezek formázásakor jönnek létre. Az adatokat fájlokban, az állományokat mappákban tároljuk. A mappák hierarchikus szervezésûek. A mappákra és az állományokra is a nevükkel hivatkozunk.


    FAT: File Allocation Table. A DOS és a nem NT alapú Windows-okra volt jellemzõ. Nem állítható az állományok hozzáférési jogosultsága, nem naplózható az állományokon végzett mûvelet. Nem támogatja a dinamikus állománytömörítést. Hajlékonylemezeken is használható.

    VFAT: virtuális FAT. A Windows95 operációs rendszerhez továbbfejlesztett fájlrendszer. Újítások: hosszú fájlnevek; Unicode-ban is megadja a katalógusbejegyzést, ezért ékezetet is tartalmazhat a fájlnév; kezelni tudja a CD-k katalógusait.

    HPFS: az OS/2 fájlrendszere. 256 karakter hosszú fájlneveket enged meg, illetve többkötetes állományokat is kezelni tud.

    NTFS: a Windows NT saját fájlrendszere. Támogatja a hosszú állománynevek használatát, valamint a dinamikus tömörítést. Hozzáférési jogok adásával biztosítja a védelmi rendszert. Naplózza a fájlokon végzett mûveleteket. A lemez-szektor hibáit is tudja kezelni. A FAT konvertálható NTFS-re, fordítva nem.

    Ext2Fs: a Unix és Linux használja. Egy inode-nak nevezett állományt rendel minden fájlhoz, amiben a néven kívül minden fontos jellemzõjét tárolja. Az inode egy indextáblát is tartalmaz, ez biztosítja az adathordozó szabad blokkjainak jó kihasználását, a fregmentált állományok blokkjainak elérését. Ma már használhatunk ékezetes, hosszú fájlneveket, támogatja a tömörítést, továbbá megbízható védelmet nyújt.

    ISO-9660: a CD-ROM-okhoz készült fájlrendszer. Operációs rendszertõl független

    UDF: optikai tárolókhoz készítették, és közvetlenül címezhetõ adathordozót feltételez. HDD-n is alkalmazható, de fõként DVD-k és CD-k használják. Megengedi az állományok fregmentált elhelyezését, a hosszú, ékezetes fájlneveket.