MÉRK
Szabolcs-Szatmár-Bereg megye délkeleti részén, a Nyírség szélén
fekvő település. Vállaj 1,5 km, Tiborszállás 8,5 km, Fábiánháza 7,5 km, Nagyecsed 10,5 km
távolságra található. A település a Kraszna
folyó mentén fekszik.
NevÉnek eredete
A falu neve puszta személynévből keletkezett magyar névadással, a régi
magyar nyelvben népszerű Mérk személynév
vált a település nevévé. Névadója valószínűleg az 1216-ban és 1391-ben említett Merch,
a szatmári németek ispánja lehetett,
viszont a legenda szerint Báthori Gábor seregével a török ellen vonult. Vonulásukat egy félelmetes
sárkány próbálta megakadályozni, amit csak úgy lehetett elhárítani, ha
valaki megvív a sárkánnyal. Báthori Gábortól megkérdezték, hogy ki mérsz-e
állni ellene? A válasz: merek. Ahol ez a szó elhangzott, azon a helyen
később egy falu keletkezett, neve a merek szóból Merk, majd Mérk
elnevezéssel állandósult. A legenda szerint a vitéz először a vállán
sebesítette meg a sárkányt, azon helyen Vállaj község
jött létre. Majd legyőzve a sárkányt, tetemét a csalánosba dobta, itt lett Csanálos község.
.A címer azt a pillanatot
ábrázolja, amikor a bátorság próbájaként, a vitéz párbajra készül a sárkány
ellen. A Képviselő-testület ezt a pillanatot örökíttet meg címerként, örök
időkre az utókor számára.
Története
A falu telepítésének kora és körülményei ismeretlenek. Kialakulásakor a
Gutkeled nemzetségbeliek földjébe ékelt magában álló falu volt. Mérk neve az oklevelekben 1297-ben
tűnik fel, Miklós birtokaként:
p. Nicolai Merk, in C-u de Zathmar. 1298-ban Ákos nemzetségbeli István
országbíró a falut leányának Anychnak, a Borsa
nemzetségbeli Beke feleségének engedi át. 1318-ban Károly Róbert király
az Ákos nemzetségbeli Erne hűtlen
unokáitól elveszi, és a Gutkeled nemzetségbeli Báthori Bereck fiának, Jánosnak
adományozza. Ettől kezdve a Báthoriak Ecsedi
uradalmához tartozott. Borovszky szerint azonban 1391-ben még a Szántai Petőfieké volt, akiktől
leányágon a Kállaiak örökölték, és a Báthoriak csak 1418-ban
kaptak rá királyi adományt. A XVII. század-ban Bethlen,
majd Rákóczi birtok
volt.
1746-ban gróf Károlyi Ferenc szerezte
meg, s még az övé volt a XX. század első
évtizedeiben is. (Ébele G.: Ecsedi uradalom) Mérk sorsa hasonlóan alakult a
korabeli Szatmár vm. környező településeihez: a török-
és a Habsburg-ellenes felszabadító
háborúk pusztításai, az 1717. évi tatárbetörés,
a járványok, például az 1719. évi
nagy pestisjárvány, ínség a község lakosságát is sújtotta. 1839-ben a faluban pusztító nagy tűzvészben az egész falu, s mindhárom temploma
is leégett. A sok megpróbáltatás a falu lakosságát is megtizedelte.
A községben az első sváb telepesek 1773-ban
jelentek meg, akik a szomszédos községből és Németországból érkeztek (Borovszky
i.h., Vonház 123). A falu betelepítéséről Pesty Frigyes leírásából
van adatunk, 1864-ből: a települést
háromhatod részben római katolikus , a környékbeli sváb falvakból 1770 körül
idetelepült magyarul beszélő svábok, kéthatodrészben a közeli elpusztult Szent
Márton helységből részben Mérkre,
részben a szomszédos Fábiánházára költözött helvét református magyarok,
egyhatodrészben pedig szintén magyar ajkú görög katolikusok lakják, kik első
lakosai voltak Mérknek. Gróf Károlyi Sándor szerzi
meg Mérket, ahol akkor még csupán néhány lakóház állott. A gróf a faluba
letelepedőknek ingyen lakást és földet és 10 év mentességet ajánlott fel.
A község az utóbbi években, évtizedekben sokat fejlődött, több középület és új
lakóház, kisebb üzem is található itt. Vállaj és Mérk 1950 és 1955 között
összevont település volt, Mérkvállaj néven, a vállajiak kérésére azonban
különváltak.
A falunak vasútja nincs, de a környező településekkel és Mátészalkával is sűrű buszjárat köti össze.
|
