MerryWeather írta:
Köszönöm Napsugárnak hogy hozzásegített ehhez az élményhez.
fancsi_ írta:
nagyon köszönöm a linket! már töltöm is:D

igazán nincs mit:)
a kisírt szemek nálam is megvoltak, a "Long live the King!" kiabálást suttogásra minősítettem magamban, azért hajnali 1kor nem kéne túlharsogni a házat (bár ha egyedül lettem volna, simán bevállalom.

Egy Arthur&Gwen ölelést már láthattunk, remélhetőleg bőven lesz még hasonló élményben részünk:) (éljenek a romantikus regények!:P:))
Morgana számomra is megrendültnek látszott. Talán kezdi felfogni, milyen messze került 1.évadbeli önmagától? hogy ez tényleg végleges(mármint hogy megölte Uthert)? (mindezt persze a zseniális játék és a zenei aláfestés alapján raktam ám össze, mert amíg nincs magyar felirat, igyekszem csendben meghúzódni:$:D

)
Agravaine sunyi vigyora nagyon kellett már ebbe a sorozatba:) mondhatni, akárcsak a lovagok, Ő is új színt hozott Camelotba.
nem hinném, hogy attól kellene tartanunk, hogy gyengébb (vagy inkább kevésbé ilyen erőteljes) történéseket hoz a jövő. Izgalommal várom már most a következő epizódot, ( és az azt következőt, és az utána lévőt, és mindegyiket..

)
mikor Arthurt kikötötték, és elkezdték dobálni felé a késeket, ott pár pillanatra kihagyott a szívem. Persze valahogy sejtettem, hogy mi a terv, meg hogy Merlinünk (én is nagyon örültem, hogy kimondja h hűséges barát - na ezt még én is értettem, és büszke voltam magamra:D) úgyis megoldja a szitut. Ugyanígy voltam a részegen harcoló Arthurral, és Uther küzdelme...fenomenális volt! egyszerűen nem lehetett nem imádni!
Öreg Merlin (alias Emrys) pedig még mindig mosolyt csal az arcomra. Ahogy Arthur kezébe adta a seprűt, meg ahogy meglovagolta

s ahogyan őszintén, komolyan és szívből beszél (gondolom, hogy a mágia nem feltétlenül rossz, ahogy a varázslók sem -?- ezt majd megtudom a magyar feliratból:))