Kezdőlap Galériám Magamról Pillanatképek A művészetről Tájképek Metamorfózis Tájak és emberek Vallásos képek Tanítványaim munkái Kortárs művészek Város, ahol élek

Ajánlott felbontás 1024*768

 

Engedjék meg, hogy egy Bernáth Aurél idézettel kezdjem el a  bemutatásukat:

„Hirtelen egy régi keserű Kassák – versrészlet jutott eszembe: művészetről beszélni annyi, mint víz alatt énekelni. Tényleg csak ennyi? – kérdem magamban, hunyorogva. Minden emberben van annyi cinizmus, hogy e mondás zamatát ízlelgesse. De nem: feszüljünk csak neki! Beszéljünk csak tovább a művészetről.”

Beszéljünk csak tovább! Mi a művészet? Az emberiség évezredek óta felelni próbál erre a kérdésre: a világ könyvtáraiban türelmesen sorakoznak egymás mellett a művészet lényegét fejtegető kötetek. Egy biztos: a művészet rendkívül fontos az emberiség számára, hiszen történelmünk hajnala óta hű társa, hiszen minden földrajzi szélességen, a világ valamennyi népénél találunk művészeti alkotásokat, s azok, akik e művészeti alkotásokat létrehozzák, vagyis a művészek, legyenek bár megvetett páriák, vagy köztiszteletben álló, ismert személyiségek, soha semmiért le nem mondanának az alkotásról, a művészetről.

Megközelíti ugyan az igazságot az az állítás, hogy „művészet az, amit a művészek csinálnak”, ekkor viszont a művész fogalma válik kérdésessé. Másfelől zavarba jövünk, mikor konyhaművészetről, művészi tornáról, cirkuszművészetről hallunk, vagy éppen egy labdarúgóról, aki úgy játszik, hogy az már művészet. Annyi bizonyos, hogy minden ilyen kijelentés olyan rendkívüli, kiemelkedő tevékenységformára utal, amely valahogyan a szépséggel van kapcsolatban. De ne is foglalkozzunk tovább a művészet lényegének meghatározásával, mert nem szeretném bonyolult filozofálgatással untatni Önöket.

Inkább ismerjük meg a művészeket, és nézzük meg közelebbről az alkotásaikat. A művészet ugyanis olyan különleges terület, ahol a tudás szükséges és nélkülözhetetlen ugyan, ám önmagában nem elég. Tudhatunk egy képről, vagy egy szoborról mindent: mikor, milyen körülmények között készült, ki az alkotója, milyen anyagból, milyen technikával készült, és hogyan vélekednek róla a kritikusok. Mindez igen szép, de vajmi kevés hasznunk lesz belőle, ha hiányzik a személyes kapcsolat, más szóval: ha hiányzik a vonzódás, a csodálat, ha nem válik élményünkké a műalkotás. Mert mi hasznunk abból, ha valaki a szépségről beszél nekünk, de semmit sem látunk belőle? Mi hasznunk mások lelkesedéséből, ha magunk közömbösek maradunk? Vagyis a lényeg, hogy kapcsolat alakuljon ki közöttünk és a műalkotás között, hogy megértsük és szeressük a művet.

Azért, hogy Önök szeressék a műveket, innen, erről a helyről már nem tehetek semmit. Az alkotók megtették a magukét, amikor technikai tudásuk felhasználásával, a szépség felfedezését, vagy legmélyebb érzéseiket, gondolataikat osztották meg Önökkel. Megpróbálták műveiken keresztül átadni mindazt a szeretetet, mely őket az anyag, az alkotás, a világ iránt eltölti.

 

Az előző gondolatok jegyében alakítottuk meg egyesületünket, amelynek az "Alkotóművészek és Művészetbarátok Ráckevei Egyesülete" nevet adtuk.  

 

"Mondd irgalmas szeretet, hogy a szépség, mire törekszem az-e, amit látok, vagy magamban hordozom azt.” (Michelangelo)

 Az Alkotóművészek és Művészetbarátok Ráckevei Egyesülete 2005-ben alakult 16 alkotó alapító taggal. Céljuk, hogy olyan szakmai és baráti közösséget hozzanak létre, mely változatos művészeti programok és folyamatos tapasztalatcsere mellett közös kiállítás látogatásokat, összejöveteleket is tudjanak szervezni. Ráckeve és a környékbeli települések legtehetségesebb alkotóit gyűjtötte egybe. Festő, grafikus, fafaragó, keramikus, tűzzománcos, fotós, csipkekészítő vesz rész az egyesület munkájában. Változatos művészeti ágak. „Civil” életükben is különböző területeken tevékenykednek. Önálló képzőművész, tanár, testfestő, táncművész, főiskolás és nyugdíjas egyaránt tagjai az egyesületnek. Egy közös bennük: a művészet, az alkotás lelkes szeretete, tehetségük teljes kihasználásának igénye, és a lendület, a közös akarat ahogy ezt véghez viszik. Ez lerombol mindenféle „szakági”, foglalkozási, és generációs falat. Mára már 22-en vannak, és továbbra is várják a céljaikkal egyet értő alkotó és művészetbarátok csatlakozását. Rendszeresen részt vesznek Ráckeve és környékbeli települések kulturális életében kiállítások, művészeti foglalkozások, rendezvények formájában.

 

    

 

 

Zsebényi Viktória grafikus

15 éves koromban a Pannónia Rajzfilm Stúdióban kezdtem, mint kifestő. Később kulcs-fázis rajzolással bővítettem. Ezen kívül foglalkoztam kirakatrendezéssel és dekorációs falfestéssel.
Később kitanultam a tetoválás művészetét.
Öt évvel ezelőtt költöztem Ráckevére, és azóta is ezzel foglalkozom.
Az itt kiállított alkotások ízelítőt adnak a munkáimból.

 

 

 

Balázs Katalin rajztanár, tűzzománcos

 1977-ben születtem Budapesten, azóta Ráckevén élek és alkotok. 2000-ben diplomáztam a szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán, rajz és művelődésszervező szakon. Diplomamunkám Mihail Bulgakov: A Mester és Margarita című regényének tűzzománcozott illusztrációja. 2001 és 2003 nyarán részt vettem a kecskeméti Nemzetközi Zománcművészeti Alkotótelepeken. Több kiállításon szerepeltem műveimmel. 2000 szeptemberétől tűzzománcot, grafikát tanítok a kiskunlacházi Alapfokú Művészeti Iskolában és a szigetújfalui Móra Ferenc Általános Iskolában pedig rajz és vizuális kultúra tárgyat. 2004-ben egy továbbképzésen a számítógépes grafikával ismerkedtem meg.

 

  

Ács Imréné  csipkekészítő

 A vertcsipke készítést 1932-ben tanultam meg. Népi iparművész címet 1989-ben nyertem el.
A Magyar Csipkekészítők Egyesületének alapító tagja (1989) titkára, majd elnöke voltam.
Egy éves vándorkiállításon vett részt „szőlőfürtös” terítőm, mely a világ országait járta végig.
Minden szabadidőmet tanulással, tervezéssel, csipkeveréssel töltöm. Fáradtságos, sok türelmet, időt igénylő munka, de aki eljegyzi magát ezzel a csodálatos tevékenységgel, az soha nem érzi úgy, hogy eleget tud róla.

 

 

 

Nemes Ferenc  fafaragó

 Budapesten születtem 1944-ben. Szigetújfaluban élek és dolgozok.
Gyerekkoromban tehetséges rajzoló voltam, de a sportolás a Derkovits-szakköri foglalkozásokat háttérbe szorította, az önképzésről azonban sem akkor, sem később nem mondtam le. A gimnázium elvégzése után repülőgép műszerész lettem, és ebben a szakmában dolgoztam 25 évig. A munka mellett jelentős helyet kapott a faragás.

Fordulópontot az 1980-as faragó kirakodóvásár jelentett a MOM-ban, ahol munkáimat elfogadták, majd sok meghívást kaptam művésztelepekről, pl. Tokajból, az ugodi tárgyalkotó műhelyből. Ez utóbbi helyen nyolc éven át dolgoztam.

Székesfehérváron fafaragó szakkör-vezető képesítést szereztem. Etyeken általános iskolásoknak vezettem több éven keresztül szakkört, nyári tábort. Szigetújfaluban nyaranta a helyi és a környék iskolásait tanítom faragni. Néhány éve a Kiskunlacházi Alapfokú Művészeti Iskolában is tanítok.

 

 

 

Fegyó Béla festőművész

 1943-ban születtem Ráckevén. Az Ady Endre Gimnáziumban érettségiztem, majd 1963-tól 1967-ig a Magyar Képzőművészeti Főiskolán végeztem tanulmányaimat festő szakon. Mesetereim Veres Sándor László és Patay László voltak.

A festő tevékenység mellett az elmúlt 35 évben a pedagógus pálya biztosította családom és a magam számára a megélhetést. Három gyermekem van.
Tagja lettem a Művészeti Alapnak, majd jogutódjának a MAOE-nek
.

2001. szeptember óta a Kiskunlacházi Alapfokú Művészeti Iskola tanáraként tanítok.

 

 

            

Beretvás Csanád fafaragó

 1973-ban születtem, faragni 24 évesen (1997-ben) kezdtem. Eleinte a faművesség és a díszítőfaragás, később a szobrászat került előtérbe. Munkáim azóta fában, csontban, kőben és fémben is megjelennek. Szigetújfalun élek és dolgozok.

1998 óta számos kiállításon és alkotótáborban vettem részt országszerte.

 

   

 

Kakuk Pál fafaragó

  18 évesen felvételt nyertem a Magyar Állami Népi Együttesbe, ahol táncosként, majd később tánckarvezető koreográfusként dolgoztam 25 évig. Itt ismerkedtem meg Erdélyi Tiborral, aki ma az egyik legismertebb fafaragó művész. Tőle lestem el és szerettem meg a fafaragást. Először kisebb népi használati tárgyakat készítettem, majd egyre jobban érdekelt hogyan tudom megfaragni a táncmozdulatokat, a különböző táncjeleneteket fali képeken. Nagyon szeretem a különböző pásztorbotok faragását.

Több, mint 10 éve tanítom a néptáncot Ráckevén, a Kéve néptáncegyüttesben, és a Ránki György Művészeti Iskola néptánc tagozatán. Több alkalommal volt már önálló kiállításom.

 

  

 

SZABÓ László festő

1950: Magyar Iparművészeti Főiskola, díszletfestő szak, mesterei: Miháltz Pál, Vogel Erik. 1956-ig a budapesti Színházak Központi Műtermeinek ösztöndíjasa. 1957-től ugyanott festő, 1964-től központi műteremvezető, majd 1970-től a Magyar Állami Operaház főfestője. 1970: tanulmányút a hamburgi Operában. A 70-es években két ízben Szocialista Kultúráért kitüntetésben részesült. Olaj és vászon mellett akvarellel is fest. Ráckevén él. 1999-ben nagyméretű falfestménnyel díszítette a felújított Madách Színház előcsarnokát.

 

                   

 

  Kun Pál festő
 

 Az első kiállításom 16 évesen 1975-ben került megrendezésre Budapesten, nagy sikerrel, ami bátorítást adott a további alkotáshoz. Alkotásaimon a magyarországi cigányság hagyománya, mondái, értékvilága, történelme, és mindennapi élete tükröződik. Mindezt olyan formában, amelyben dokumentálni igyekszem a már kihalófélben lévő roma (cigány) hagyományainkat, értékeinket.

 

                                                 

 Fazekas Adrienn keramikus

 1975-ben születtem Veszprémben. A gimnáziumot rajz-vizuális nevelés szakon végeztem Zircen. A főiskolai évek előtt keramikus szakmát szereztem. Egyedi cserépkályha csempékből készítettem diplomamunkámat az Egri Tanárképző Főiskola rajz-vizuális nevelés szakán. A törökbálinti alkotóközösségbe tartoztam, mielőtt Ráckevére költöztem családommal.

 

               

  

Keresztes Róbert fafaragó

 1978-ban születtem Ózdon. Agrármérnökként végeztem. Nem tanultam a fafaragást, tizenéves koromban belső késztetésre kezdtem el faragni. Számomra az alkotás segít érzéseim, gondolataim kifejezésében. A fa természetessége, melegsége, megmunkálhatósága inspirált arra, hogy szobraimat puha fából, légies, áttört mintákkal készítsem.

 

                   

 Sánta István festőművész

 Sokszorosított grafikával, és azon belül a rézkarctechnikával foglalkozom. Ezt a tevékenységemet az alkalmazott grafikával - könyvillusztrációval, újságillusztrációval és grafikai látványtervek készítésével – egészítem ki.

A festészeten belül az akvarell technikája izgat a legjobban, mert ezen keresztül tudom legjobban megvalósítani látásmódomat, impressziómat. Az akvarell, mint gyorsan száradó technika kiváló lehetőséget nyújt a friss benyomások rögzítésére, de egyben fegyelmezettséget, önuralmat és gyakorlati gondolkodást igényel.

Nemcsak ábrázolásról, de egyben eszményítésről kell, hogy szóljanak ezek a képek. Így válnak a belső látás dokumentumaivá.

 

 

 

Kecskés Anna festőművész

Másodéves főiskolai hallgató. Párhuzamosan végzi a Kaposvári Főiskola, és az Egri Főiskola képi ábrázolás szakát. Rendkívül fogékonyan szívja magába a festészet mesterei által átadott tapasztalatait, és nyitott szemmel jár a világban, hogy megfogalmazza saját mondanivalóját, megtalálja saját kifejezésmódját.

 

 

 

 

 

Sz. Kovács Hajni festőművész

Dömsödön él. Régebben grafikával foglalkozott, majd több év kihagyás után Sánta István biztatására kezdett el újra festeni. Akvarelljei a technikára jellemzően könnyedek, lendületesek. Témái változatosak, érdeklődéssel szemléli az őt körülvevő világot, és veti rá magát a képzeletét megihlető témákra.

 

 

Békésné Balázs Edit Biológia-kémia tanár, természetfotós

 1981-ben születtem, Ráckevén élek. Gyermekkorom óta kedvelem a természetet. A fotózással középiskolás éveimben kezdtem foglalkozni. 2004-ben diplomáztam a Szegedi Tudományegyetem biológia és kémia tanár szakon. 2004 szeptemberétől tanítok Halásztelken, a Bocskai István Református Középiskolában. A fotózást autodidakta módon tanultam. Fotóim készítéséhez nem használom a modern technika vívmányait, színszűrőket vagy utólagos számítógépes manipulációt. Célom nem a művészi képek készítése, hanem a természet önmagából fakadó szépségének bemutatása.

 

 

Csollák Mihály festő

 Vallom, hogy valamilyen érzelmi felindulás képes erőt adni az embernek, hogy alkosson! Ha dühből, indulatból, vagy éppen boldogságból fest, akkor annak biztosan van mondanivalója. Az alkotás kegyelmi állapota a jutalom. Gyermekkoromban nagyon örültem egy szép formájú kavicsnak. A soroksári Gyáli patakban fellelt naphalnak, a víz csendes folyásának, csörgedezésének. Ezen élmények, érzések vezettek a festés öröméhez, a művészet iránti eszméléshez. 30 éve élek Tökölön. Itt vezetem a Tököli Alkotók és Művészetpártolók Egyesületét.

 

 

 

Darabont Mária természetfotós

Több, mint 30 éve kezdtem fotózni egy tükörreflexes Zenit fényképezőgéppel. Ez a vonzalom kisebb, nagyobb kényszerű szünetekkel máig is tart, és összekapcsolódott a kertek és a növények szeretetével.

Képeimen főszereplők a növények, őket szeretném bemutatni, úgy ahogyan én látom. Azokat a kicsiny csodákat, amit messziről nem is lehet igazán észrevenni. A borostyán teméscsokrát, ami úgy néz ki, mint a manók sapkája, vagy a lampionvirág termését tavasszal, amikor már csak a burok váza marad meg, finoman, mint a csipke. A napról napra változó természetet, ami mindig új meglepetésekkel szolgál.

 

Dárdai-Humayer Péter festő

 Ráckevén, a festői Angyali-szigeten él művészi nyugalomban.
A festészet egy speciális ágának, a portréfestészetnek mestere. Jellemzője a pontosság, részletesség.
Egy modell karakterét, egyéniségét néhány lendületes vonallal is ki lehet fejezni, vagy egy-egy jellemző jegyre leegyszerűsíteni, mint azt a gyerekek is teszik. Péter realista módon a részletek pontos megjelenítésével ragadja meg modelljét.
Képei nem egyszerű másolatai modelljének, hanem egyénítenek is, kifejezik belső tulajdonságait. Portréi a világ különböző részeire eljutottak már.

 

Dévényi János festő

 Budapesten születtem 1950-ben. Az általános iskolai rajztanulmányaim után 40 évig nem nyúltam a ceruza után, mert a sors fintora az autóépítés és -versenyzés berkeibe vezérelt. Miután megjártam a szakma legmélyebb bugyrait, sikereket és élményeket raktározva úgy döntöttünk feleségemmel, hogy a pesti belvárosból a varázslatos Angyali-szigetre helyezzük át otthonunkat.

Választott új életteremnek köszönhetően, felébredt bennem a szunnyadó vágy, hogy az én „szemüvegemen” át látott világból másoknak is adhassak egy darabot. Életem első olajfestményeit - egy vízparti jelenetet és egy napraforgó csendéletet -, két hónappal ezelőtt készítettem, és bízom benne, hogy a jövőben, tudásomat fejlesztve még sok gondolatot és érzést közvetíthetek a vásznon keresztül.

 

 

Forró Réka festő

 A Képzőművészeti Egyetem hallgatója, de mestereinél is nagyobb hatással van rá hitvese, Dárdai-Humayer Péter. Az Ő világlátását, stílusát érhetjük nyomon képein, melyeken a női lélek szűrőin keresztül dolgozza fel témáit harmonikus, közvetlen módon.

 

 

Mertl Attila festő

 1969-ben születtem. 1991-ben végeztem a bajai Eötvös József Tanárképző Főiskola vizuális nevelés szakkollégiumán.
1994-től Ráckevén a Szent Imre Katolikus Általános Iskolában, mellette a Ránki György Művészeti iskolában tanítok.
A főiskolán voltak első kiállításaim. Kedvenc témáim a fák, melyeknek Paál Lászlóhoz hasonlóan külön egyéniséget tulajdonítok. Minden fa egy emberi sors, életút jelképe.

 

 

 

 

 

T. Németh Gabriella grafikus

 

A Ránki György Művészeti Iskola rajz-grafika tagozatának tanára vagyok. A diákjaim és az unokáim ösztönzésére néhány éve vers és mese illusztrációkat készítek. Családom biztatására belekezdtem egy mesekönyvbe, ahová magam írom a történeteket. A gyerekek életkori sajátosságait figyelembe véve rajzokkal díszítem. Így inkább személyes jellegűek munkáim. Szívesen készítek még linómetszeteket, melyek Ráckeve jellegzetességeit, hangulatát mutatják be.