Kezdőlap Galériám Magamról Pillanatképek A művészetről Tájképek Metamorfózis Tájak és emberek Vallásos képek Tanítványaim munkái Kortárs művészek Város, ahol élek

Ajánlott felbontás 1024*768

 

 

Minden növényi jelkép közül a legösszetettebb jelentésű egyetemes szimbólum a fa. Élet és halál, az örökös fejlődés és növekedés, a folytonos megújulás, a kétértelmű idő jelképe, Istenek növényi megtestesülése. Sok nép hagyománya őrzi a fa ősapa és fa ősanya képét, melyből a nép ered. A fa ős istenség, növényi alakja. Fa istent imádtak az ógermánok, a szászok még Nagy Károly idején is. Minden istennek volt fája, minden fának volt szelleme. Ezek az ősi képzetek kerülnek elő, ha meglátunk egy ősöreg tölgy, vagy fűzfát. Könnyű szellemet képzelni a fába, saját életet, jellemet tulajdonítani neki. Milyen élete lehetett annak a tölgynek, mely most villámsújtotta torzóként áll előttünk? Vajon nem úgy hajlik-e a víz fölé az öreg fűzfa, mintha vizet akarna meríteni? S a másik két öreg fűz egymás mellett, a víz jégbefagyott templomában nem olyan-e, mint Philemon és Baucis az örök emberi összetartás jelképe. Persze önmagunk tükörképét is láthatjuk ezekben a fákban. Nem érezzük-e néha magunkat mindennapi harcainkban olyan magányosnak, mit az öreg körtefa a képen? Nem vágynánk-e olyan társakra, akik úgy kitartanak mellettünk a bajban, mint az Összetartás fái? Nem érezzük-e áldozatnak magunkat a ránk zúduló multimédiás - marketinges mocsár szennyében? Ha igen, akkor merjünk nyugodtan azonosulni ezekkel a fákkal, melyekbe az Isten annyi szépséget teremtett, amit érdemes észrevenni, megállni egy pillanatra, és megcsodálni.

Egy lépéssel tovább…

Tulajdonképpen ha eddig eljutottunk ki is bonthatjuk az emberalakot a fából, további gondolatok kifejezésére adva ezzel lehetőséget. Egyértelműbbé teheti azonosulásunkat a fával, elmélyítve ember és természet kapcsolatát. Hogy ez megnyugatató, vagy nyugtalanító módon történik-e meg, az szituáció kérdése. Oly nyugodtan nyújtózkodunk lehetőségeink határai felé, mint az Ébredés nőalakja, aki most ébred rá lehetőségeire, vagy viharosan akarunk kitörni korlátainkból, mint a Kelj fel és légy szabad… szereplője. Esetleg nemhogy kitágítani nem akarjuk kereteinket, hanem csak egy kis zugában nyugodtan megbújni, mint a Rejtőzködő.

 

A magányos

Philemon és Baucis

Kikötő

Küzdelem

Öreg király

Remete a parton

Torzó

Útjelző

"Jobbik felem tibennetek önmagát ismeri fel"

"Kelj fel és légy szabad"

Az áldozat

Ellenállás

Összetartás

Három öreg

Vénasszonyok nyara

Ébredés

Búcsú nélkül

Galateia

Ikarosz bukása

Lesben

Rejtőzködés

Szerteágazó gondolatok

Téli harmónia

Reményt adó fénysugár

A nyár allegóriája

A tél allegóriája

A tavasz allagóriája

A tél színei

Az ősz allegóriája

Kék Galateia

Egyedül dideregve

A hajnal allegóriája

Az alkony allegóriája

Fekete-fehér

Sárgul már a lombnak....

A nappal allegóriája

Az út vége

Három életkor

Pára

Utolsó alkonyat

A tűz allegóriája

A víz allegóriája

Ádám és Éva