Kezdőlap Galériám Magamról Pillanatképek A művészetről Tájképek Metamorfózis Tájak és emberek Vallásos képek Tanítványaim munkái Kortárs művészek Város, ahol élek

Ajánlott felbontás 1024*768

 

 

 

 

 

 

 

„Élt egyszer egy idős szerzetes. Egyszer úgy érezte, eleget élt e világban, ezért elindult, hogy bebocsáttatást kérjen a mennyek kapuján. Kopogtatott, de nem nyitottak neki ajtót. Hazaballagott és kivonult az erdőbe szerzetesnek. Napjait szüntelen imádkozással és önmegtartóztatással töltötte. Így telt el egy év. Akkor újra kopogtatott a mennyország kapuján. Ekkor sem nyílott meg előtte. Úgy gondolta, még mindig nem áll készen rá. Hazatért, és egy kórházban vállalt beteggondozást. Egy évig ápolta a betegeket nagy odaadással, kötözte vérző sebeiket, alázatosan öltöztette, tette tisztába őket. Újra a mennyek kapujához ballagott és kopogtatott. „Még nem állsz készen”, hallotta a hangot és a kapu most sem nyílt meg. Szomorúan sétált a tengerparton, amikor egy kisgyermeket pillantott meg, amint a kövekkel játszott. „Nézd, milyen szép a naplemente”, mondta neki a gyermek. A szerzetes odanézett és rádöbbent: eddig teljes erejével szolgálta Istent és embertársait, de eközben nem vette észre Isten alkotásainak szépségét, és amíg nem látta meg az apró csodákat nem juthatott be a mennyek kapuján.”

 

„A létezés látható, csendes csodává szelídül. Apró történések a világegyetem sodró életében.”

 

A művésznek is észre kell vennie, Isten teremtményeinek apró csodáit és kötelessége ezt megmutatni másoknak is. Ezeknek az apró csodáknak nagy részét lakóhelyem környékén fedezem fel, a Duna partján, ártéri erdőiben. A Duna inspiráló hatással bír a művészre. Talán ezért is volt és van annyi kiváló művész a Duna közelében. Szőnyiék, Ferenczyék, Patay László és még folytathatnám a sort. Folyónk kettőssége különleges. Egyrészt az állandó mozgás, változás, hullámzás. Beszédes és vallomásra fakasztó. Másrészt nyugodt hömpölygése a végtelenséget sugározza és elgondolkodtató, meditatív.

Az ember egyik legősibb élőhelye az erdő. Táplálta és menedéket adott. Talán ezért érezzük magunkat olya otthonosan az erdőben. Ezért olyan megnyugtató a csendje, és a fák mintha titkos testőrként vigyáznának gondolataink zavartalanságára.

 

Négy évszak

Fürdésre várva

Zala part

Pihen a komp

Téli álom

Fény és árnyék

Rippl-Rónai ház

Téli tanya

Alkony a pusztán

Mohos sziklák

Molnár utca

Négy évszak "Nyár"

Négy évszak "Ősz"

Őszi nyárfás

Reflektorfényben

Szeptember végén

Négy évszk "Tavasz"

Tavasz a hegyen

Tavaszi ébredés

Négy évszak "Tél"

Harmónia barnában

Harmónia kékben

Bajai utca

Erdei fény

Havas úton

Lakóhajó

Nádas

Novemberi őrtálló

Pihenő csónakok

Szőce

Téli szünet

Tihanyi látkép

Borús idő

Csend

Cseppkőbarlang

Harmónia zöldben

Japán kert

Alkonyi izzás

Fény és árnyék

Hajnal

Tavirózsák

Napraforgók II.

Napraforgók III.

Íriszek

Nocturne kékben és narancsban

Szélcsend

Erdei pihenő

Régi utca

Hajnali fény

Ócsai emlék

Újraéledő keringés

Árpádkori pince

Budapesti nocturne

Templomkert

Alkonyi izzás

Balatoni nocture

Haltartó bárka

Október

Ráckevei nocture

Reggel

A téli Balaton

Az út vége

Egy szelet Velence

Forrás

Íriszek

Karácsony este

Kastély ősszel

Patakpart

Egy kis gótika

Csiki boglyák

Pihenő

A vesztes

Éjszakára várva

Élet-jelek

Forrás

Pihenő

Plain air

Téli alkonyat Buda felett

Téli kikötő

Új nap születik

Zúgó

A vándor

Borostyán

Csendélet

Erdei fények

Erdei patak

Kis-Balatoni csendélet

Őszi erdő

Őszi fríz

Őszi takaró

Özönvíz