015./ Az éhség a legjobb szakács
Egyszer egy király, kíséretével vadászni ment a rengeteg erdőbe. Annyira belefeledkeztek a vadűzésébe, hogy eltévedtek. Három nap és három éjjel bolyongtak, de egy teremtett lélekkel sem találkoztak. A negyedik napon is rájuk esteledett, de vonszolták fáradt testüket, mert tudták: ha lepihennek, nem kelnek fel többé. Megfagynak. Egyszer csak, a távolban pislákoló fényt pillantottak meg. Egy favágó kunyhójához értek. Beestek az ajtóm, és lerogytak a lócára. A favágó felesége éppen a vacsorát készítette.
- Vizet... ételt! - lihegte utolsó erejével, a király.
Vizet adhattak is korlátlanul, de a vacsora igen szűkösen készült. A favágó mégis, a vendégek elé rakta az ételt. Ö maga beérte szikkadt kenyérrel.
- Fogyasszátok, jó szívvel adom. Forró kása, hideg tejjel leöntve. Nem királyi étel, de mi gyakran esszük. Lássatok hozzá.
A király, meg a két fullajtár nekilátott. Úgy ettek, mint aki sosem evett, és akár hiszitek, akár nem a királynak a koronája is lebillent a fejéről, amikor a tányért nyalta. A favágó másnap elvezette őket az erdő széléig, ahol a király egy marék arannyal fizette meg a vendéglátást.
A favágó szabadkozott:
- Ugyan már, királyuram, azért a semmi kis vacsoráért, ennyi pénzt?!
- Életemben nem ettem olyan finomat! - mondta a király, és indultak, a palota felé.
Ott azután gazdagon terített asztal várta őket. Volt azon minden, ami szem - szájnak ingere.
Hetek múlva, amikor a király már minden ínyencségre ráunt, eszébe jutott a kása. Ki is adta a parancsot: kását akar vacsorára, tejjel nyakon öntve.
Amikor este elébe tették az ételt, és belekóstolt, megkeseredett a falat, a szájában.
- Ez nem jó! - kiáltott. - Micsoda szakács az, aki még kását sem tud főzni? Főzzön azonnal másikat.
Hatszor főzött a szakács kását, de a királynak egyik sem ízlett, végül is, huszonöt botütéssel fizetett a vacsoráért.
-Nem érdemel mást az a királyi szakács, aki még olyan kását sem képes készíteni, mint egy favágó felesége! - toppantott a király, haragosan.
Arra nem gondolt a balga, hogy a kása százszor jobb lehetett az erdőbélinél, csak hát az étvágya volt ezerszer kisebb. Ugye tudjátok már, hogy éhes embernek a száraz kenyér is jobban, esik, mint jóllakottnak a fejedelmi csemege? Örök igazság, hogy: legjobb szakács, az éhség.