031./ Rendőr bácsit akarok
"Jó pihenést, csodálatos élményekben gazdag vakációt kívánok, minden olvasómnak! Drágáim, vigyázzatok magatokra!"
Vigh Rózsa
Akik arra jártak elcsodálkoztak, mit keres egy megszeppent mackó a zebra előtt, toporogva.
- Rendőr bácsit akarok. Rendőr bácsit akarok-, brummogta a medvefi, miközben szeméből igazgyöngy fényű, könnycseppek peregtek.
-Mi a baj Macika? -lépett oda hozzá egy néni.
-Elvesztem!- bömbölte tele torokkal Dünnyögő.
-Tudod hol laktok?
-Tudom, de nem mondhatom meg. Rendőr bácsit akarok- bömbölt tovább Dünnyögő.
Csakhamar megjelent, nem is egy, de két mosolygós rendőr bácsi.
- Mi történt kis turista? Ne sírj, most már minden rendben lesz. Hol laktok?
-Csak súgva mondhatom meg!- hüppögte a kis mackó. A rendőr bácsi lehajolt és meghallgatta Dünnyögő lakcímét.
- Dehát miért nem lehetett ezt hangosan mondani? -ámult el a rendőr bácsi. -A legtöbben nem is tudják, merre van az Óperenciás tengeren túli, óriás fákkal övezett, sűrű, málnás erdő.
- És te tudod?- kérdezte a kis mackó.
- Persze, azért vagyok rendőr. Kivel jöttél a városba?
-A mamókámmal, de nem akartam, hogy mindig fogja a praclim, és elkeveredtünk
-Biztosan keres már. Várunk egy kicsit, és ha...
Abban a pillanatban fülsiketítő bömbölés hallatszott:
-Dünnyögő, arany magzatom. Dünnyögő hova lettél? Csak nem nyelt el a föld?
Az egymásrátalálás boldog pillanatát nem írom le, de elhihetitek, hogy mindenki megkönnyebbült.
- Mackó néne, megkérdezhetem miért akart a mackója mindenáron rendőr bácsit?
-Mert arra tanítottam, hogy csak magukban bízzon. Maguk hazavezetik, ha kell, vagy vigyáznak rá, amig érte nem megyek. Nem tudhatja az ember kiben, mi lakik.
A rendőr bácsik barackot nyomtak a boldog Dünnyögő feje búbjára, mancsába nyomtak egy marék mézescukrot, és azt is megengedték, hogy a sípjukba fújjon. Csakhogy még emlékezetesebb legyen az első, és remélhetőleg utolsó elveszése. Ti tudjátok hol laktok? Ti mindig megfogjátok anyu vagy, a nagyi kezét? Ti sem bíznátok meg, akárkiben?