033./ A sosincsvége mese
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kis rókalány, aki nagyon szerette a mesét. Esténként a rókalyukban összebujt hat kölyök, és kántálva kérték az anyjukat, hogy meséljen.
Róka mama tündérszép meséket tudott. Erdei manókról, átlátszó, pillekönnyű tündérkékről, hájas kappanokról. A hat kis csemete közül öt, hamarosan álomba szenderedett, de Rozika szempillája csak nem akart elnehezedni. Róka mamának, már akadozott a szava, bele - beleszunyókált a mesébe, de Rozika kérő hangja csakhamar felébresztette.
- Mondd tovább, mondd tovább!
- Álmos vagyok, kincsem. Alszik már az erdő, az állatok, a virágok, apád, a testvérkéid, aludj te is, mert reggel nem tudod kinyitni a szemed az álmosságtól. Nekem is alhatnékom van már, hosszú volt a nap.
- Csak még egy kicsit mesélj, csak egy nyúlfarkincányit! - kunyerálta Rozika.
- Milyen mesét szeretnél?
- Aminek sosincs vége! - sóhajtotta vágyakozva a rókalány.
- Jól van kincsen, most aludj szépen, és holnapra kigondolok egy olyan mesét, aminek sosem lesz vége...
Rozika befészkelte magát testvérkéi közé és csakhamar elaludt.
Álmában egy parányi erdei tündér huppant le mellé és azt mondta:
- Eljöttem, hogy elmondjam neked a sosincsvége mesét.
Rozika ámulva hallgatta a tündérke meséjét. Hosszú ideig figyelte minden szavát, de egyszer csak úgy érezte, hogy elég volna már a meséből, jó lenne elnyújtózkodni a zsongító melegben és aludni... aludni... aludni...
A tündérke azonban nem hagyta abba. Látta, hogy Rozika figyelme lankad, de azért csak sorolta tovább a sosincsvége mesét.
A kis rókalánynak már zsibongott a feje a hosszura nyúlt mesétől, aztán, amikor már úgy érezte, hogy nem bírja tovább, kiáltozni kezdett a mamája után.
- Maminkó, segíts... nem akarok mesét... legyen vége már a mesének!
- Mi az, kincsem, rosszat álmodtál? - kérdezte Róka - mama, és ölbekapta Rozikát.
- Igen! Nagyon rosszat...
- Mit?
- Hallgatnom kellett egy sosincsvége mesét...
- És az olyan rossz volt? - ámult el róka - mama.
- Igen. Nem akarok többé sosincsvége mesét. Aludni akarok - mondta a rókalány nagyot ásítva és újból elnyomta az álom. Mamája elmosolyodott és nagy szeretettel, gondosan betakargatta...