036./   A torkos medvebocs  

     Brummogó még csak óvodába járt, amikor egy napon egyedül maradt otthon. Mamókája elcammogott a boltba. A kandi bocs menten kutatni kezdett a barlangban. Sorra vette a kuckókat, fiókokat, és csakhamar rálelt egy üvegcsére, amelyben színes drazsék voltak. Mamókájától látta, hogy néha lenyel egyet - egyet belőlük. Miért ne tehetné meg ő is?!  Szájába vett egyet és szopogatni kezdte. Jó édes volt. Később keserű lett és ijedtében kiköpte. Mire Mamóka hazaért sorra leszopogatta valamennyi drazsé mázát. Amikor medve néne meglátta mit csinált a kis bocs, rémületében nem tudta hova kapjon

     - Megmérgezted magad, hiszen ez gyógyszer. Biztos, hogy nem nyeltél le, egyet sem?

     - Gyógyszer és mégis méreg? - kérdezte szipogva a megszeppent mackó.

     - A gyógyszer csak annak használ, aki beteg, annak is csak mértékkel, ahogy a doktor bácsi előírja. Fussunk gyorsan bagoly doktorhoz, amíg nem késő - mondta medvemama és felkapta kis bocsát. Mire az erdei kórházhoz értek csurgott a víz a bundájából.

     - Jaj doktor úr, megmérgezte magát Brummogó.

     - Nono - nyugtatta Mackó nénét, bagoly doktor. - A gyerek elevennek látszik. Talán gyógyszert nyelt le?

     - Ha én azt tudnám? - siránkozott mackó - néne.

     - Mindjárt megvizsgálom, aztán itt marad pár napig a többi haszontalannal - mondta bagoly doktor.

     Brummogó elbúcsúzott mamókájától, és mi tagadás, közben pityergőre állt a szája, de bagoly doktor bevezette egy kórterembe. Volt ott mókuscsemete, farkaskölyök, rókafi, még madárfióka is. Brummogó gyomormosást kapott, ami nem tartozik a legkellemesebb időtöltések közzé, aztán ágyba dugták, és a nagy izgalomtól csakhamar elnyomta az álom. Amikor felébredt, közrefogták a többiek.

     - Te is orvosságot ettél? - kérdezte a mókus.

     - Én soha többé nem nyúlnék a drazséhoz! - fogadkozott egy rókafi.

     - Én édes bort ittam. Először, azt hittem hogy málnaszörp van az üvegben és mire észrevettem alkoholmérgezést kaptam. Forgott velem minden. Amíg élek, soha többé nem iszom olyasmit, ami alkohol szagú! - borzongott bele az emlékezésbe a farkas fiú.

     - Talán én jártam a legrosszabbul. Azt hittem valami finom van az üvegben, de mosószer volt. Még most is fáj, ha nyelek. Meg is fogadtam, hogy ezentúl csak azt hajtom fel, amit Mamókám kitölt a bögrémbe - fogadkozott a nyuszika.

     - Én ugyanígy jártam, ecetet ittam. Azt hiszem, egy ideig nem kívánok semmit, ami savanyu - mondta undorral a kis mókus.

Brummogó három nap múlva hazamehetett. Helyére másik torkos bocs került. Úgy látszik, az erdőben még sokan nem tudják, amit Brummogó már a saját bőrén tapasztalt, és ami ember gyerekével nem fordulhat elő. Ugye igazam van?